Társalgó/Klub

Itt lehet tanulni, beszélgetni az órák után.

szeptember 6.

/kezdődött a Nagyteremben/

-Szia! - kopogtattam meg a fiú vállát, aki nekünk háttal ült egy fotelban és nagyon elmélyülten olvasott valamit, de az érintésemre összerezzent, és felállt.
-Sziasztok! - köszönt mosolyogva.

-Helló. -Mindketten levetettük magunkat egy-egy fotelbe a közelben. Nate gyorsan letette maga mellé a könyvet,majd tanácstalanságában ránk vigyorgott.

szeptember 6.

-Mi a különleges képességed? Szeretsz olvasni? Mi a kedvenc állatod? Mi a kedvenc színed? Gyűjtesz valamit? Hiszel a tündérekben? - hadartam le egy szuszra egy kérdéssort, és kíváncsian néztem Nate-re.

-Öh,hát, ja,szeretek olvasni. Most éppen az Angyalok és démonokkal végeztem. Mi a kedvenc állatom? Nem tudom,mindenféle állatot szeretek. Talán a rókák,most éppen. Aztán,mit kérdeztél még? -gondolkodott el a plafonra bámulva. -Mi a kedvenc színem? Kék, zöld,ilyesmik. Hát az a helyzet,hogy nem hiszek a tündérekben,bocsi.-tette hozzá vigyorogva.
-És milyen különleges képességed van? -kérdeztem rá most én,mert azt kifelejtette.
-Nos,ez elsőre biztos hülyén hangzik,de... Megérzem a veszélyt. Mindegy,hosszú,majd egyszer elmagyarázom részletesen. -legyintett.
-Ja,dehogy hangzik hülyén. Én legalábbis értem,hallottam már másról,akinek még ilyen képessége van.
-Akkor jó. -nevetett rám. Már végre feloldódott a hangulat. Tulajdonképpen csak most volt időm tüzetesebben végignézni. Barna haja rendezetlenül állt, fekete,rövidebb szárú farmerban volt,és kapucnis,kenguruzsebes pulcsiban. Szikrázóan kék szemeivel,amelybe egy kis szürke és zöld is vegyült, érdeklődve hol rám,hol Crys-re sandított. Barátnőm lehajított maga mellől egy párnát,hogy jobban elférjen, majd elkezdett rólunk beszélni, a mi kedvenceinkről,meg ilyesmikről. Így aztán még egész sokáig eldumálgattunk.

Szeptember 7.

Végre péntek. Nagyot sóhajtottam az utolsó csengőszó után és a vállamra vettem az oldaltáskámat. Sietve távoztam a tanteremből, így menet közben pakoltam be a biológia tankönyvet.
- Látom, hercegnő, végeztél.
- Én meg látom, hogy te még nem - jegyeztem meg, a sietős léptekkel közlekedő Will láttán.
- De, pont végeztem. Úgyhogy veled tartok.
- Will, muszáj mindig a nyakamon lógnod?
- Idegesítelek, hercegnő?
- Egy kicsit sem - vigyorodtam el és reméltem, hogy hamarosan a barátaihoz megy és békén hagy engem.
Sajna nem ment el, így ketten együtt ültünk be a Társalgóba, én pedig reméltem, hogy pár perc múlva jön a felmentősereg és kimentenek Will karmai közül.

Szeptember 7.

- Shane, Joseph, sziasztok! - integettem. - William, ha most megbocsát, én elülök innen. És nem fogsz követni! - emeltem fel az ujjamat.
- Ne aggódjon hercegnő, jobb dolgom is van, mint két ekkora...
- Ne folytasd - vágtam közbe mielőtt még valami rosszat mondana Shaneről és Josephről.

Szeptember 7.

- Will egy akkora állat - dobtam le magamat a fotelbe.

/Tervezzük folytatni, úgyhogy ne írjatok ebbe a témába. Köszi/

Szeptember 7.

- Igazából semmi különöset. Csak úgy... létezik - tártam szét a karomat.

Szeptember 7.

- Szuppper - dünnyögtem. - Will. Rég beszéltünk - megszokásból mondtam. Minden fogadáson vagy bálon ezt kell mondani.

Szeptember 7.

- Ja, a barátaim. Sokkal jobb társaság, mint egyesek.

Szeptember 7.

- Értettem a célzást, kislány - igazított ki egy tincset az arcomból Will. - Szerinted mindenki jobb társaság, mint én. Képzeld, tegnap este találkoztam két lánnyal, akik egyáltalán nem így gondolták - vigyorgott.

Szeptember 7.

- Ráérünk még arra - legyintettem.

Szeptember 7.

- Nem a barátom - tiltakoztam, de arrébb csúsztam a fotelban, hogy Will is odaférjen.

Szeptember 7.

- Velem biztosan az - vontam meg a vállamat és inkább hátradőltem.