Igazgatói iroda

Augusztus 26.

Ha egyedül lettem volna, biztosan többször kellett volna nekifutnom a kopogásnak, pedig már az a kétezer kezem se lenne elég, hogy megszámoljam, hányszor voltam itt. De most itt volt Wendy, nem szabadott gyávának tűnnöm.
- Köszi, hogy elkísértél - és bekopogtam.
- Gyere! - hangzott bentről egy ismerős hang. Benyitottunk, és ahogy azt sejtettem, a húgom ült ott. Meg egy másik lány, aki feltehetőleg a bosszú áldozata lett. Illetve a diri.

Augusztus 26.

- Igen - feleltem, majd az igazgatóhoz fordultam. - Miért kellett nekem is bejönni? Nem az én hibám, hogyha Juliette bármit csinált.
- Tudja, ez úgy tűnik, jellemző Önökre - az igazgatónőnek szokásosan szoros kontyba volt kötve a haja. - Első héten, sőt, már a tanítás előtt bajba keveredni. Ez családi örökség lehet. Az apjuk is ilyen volt.
Hugit néztem közben. Lehajtott fejjel ült, haja előre borult. De éreztem, hogy mosolyog. Ezek szerint sikerült a terve.
-Továbbra sem értem, miért kellett ide jönnöm. Ha az ártatlanságomra kell bizonyíték, itt van ő. Wendy-vel reggeliztem.

Augusztus 26.

- Hiszek Önnek - biccentett a diri. Szerintem, soha az életben nem mosolygott még. Vagy egyszer megfagytak az arcizmai. - De akkor hogyan sikerült korához képest olyan nehéz varázslatot végrehajtania Ms. Brooke-nak egyedül?
- Juliette olyan tehetséges mágus, mint én - tettem a húgom vállára a kezem. - De biztosan volt oka rá. Mintha azt csiperegték volna a madarak, hogy egy lány, akit nem neveznék nevén - egyik kezemmel a másik lányra mutattam. - madárpókot csempészett a húgom szobájába. De tudja, milyenek manapság ezek a madarak. Pletykásak. Mindenesetre, elvállalom Juliette helyett a bűntetést. Nem kéne elrontani már az első hetét. Nekem meg mindegy. Már úgyis hiányzott.
Amúgy, annyira nem. Utálok port törölni, vagy kertészkedni, mert a kertész... Ó, várjunk csak! Az most Nagyi. Akkor nyugodtan kertészkedhetek.