Nagyterem - másnéven az étkező

First topic message reminder :

Itt tartják a rendezvényeket és itt étkezik az iskola összes diákja.

/elkezdődött az Erdőben/
szept. 25.

-Azért ez jó kaland volt! -hullottam az egyik székre a többiekhez. Crys lelkesen bólogatott, eközben Luke vadállat módjára támadta le a palacsintákkal teli tálat.
-Szegény Mark,biztos egyedül érzi magát a viharban! -sopánkodott barátnőm.
-De legalább van már vacka,ahol otthon érezheti magát.-emlékeztettem mosolyogva.

szeptember 25.

-Ühümm - haraptam mélázva egy palacsintába, miközben megszokásból odaintettem Jasper-nek, aki a barátai körében ült a Tűz asztalnál. - Viszünk Mark-nak valami húst? - kérdeztem, körbenézve az asztalon.

-Háát... Nem tudom,szerintem még most ne. Egyrészt esik, másrészt nem tudom,értékelné-e az agyonfűszerezett szalámiszeleteket. -néztem kétkedő tekintettel az asztal másik végére. Habár még este egyszer kinézhetünk hozzá,ha eláll az eső. Talán holnap reggel vagy valamikor találunk kicsit rókának valóbb húsfélét.

szeptember 25.

-Okés - vontam meg a vállam. - Ha úgy gondolod...

Egy jó tíz perc múlva el is állt az eső, és a lemenő nap gyönyörű lilásra színezte a tisztuló eget.
-Na, kimenjünk még egy kicsit? -kérdeztem Crys-től.

szeptember 25.

-Persze! - ragyogott fel az arcom.
Egy öt percre még leszaladtunk Mark-hoz, hogy megnézzük, jól van-e, de szerencsére jó szolgálatot tett neki búvóhelye, így megnyugodtunk, és hosszas búcsúzkodások után vissza is tértünk a kastélyba, ahol már várt a meleg, pihepuha ágy.

Okt.2.
Hét fárasztó óra után elcsigázottan hullottunk le a Víz asztalhoz ebédelni Crys-sel. Már beszélgetni sem volt nagyon kedvünk,hiszen már minden fontosabb dolgot megtárgyaltunk szünetekben. Mivel rákérdezett Nate-re, kénytelen voltam elmesélni,hogy tegnap összefutottam vele fotózás közben,de ennél többet nem árultam el,így a virágról se szóltam semmit. Épp szedtem volna még egy kis sült krumplit magamnak,amikor váratlanul megjelent mögöttem Miss Davis tanárnő. Hivatalosan Vízidézést tanít kisebbeknek, valamint Ő tartja többek között nekem is a speciális szakkört,ami keddenként szokott lenni. Kissé meglepetten fordultam hozzá hátra és üdvözöltem.
-Szervusz,Emily. Az a helyzet,hogy jövő hét kedden nem leszek a szakkör idején az iskolában,mert elintéznivalóm van,ezért arra gondoltam,hogy ma megejthetnénk. Nem probléma? -kérdezte, a székem háttámlájára támaszkodva.
-Öh… Nem,dehogy. -nem is tudtam volna mást reagálni hirtelen.
-Rendben,akkor ebédelj csak,aztán fél óra múlva várlak a szokott teremben. Jó étvágyat! -mosolygott ránk,majd elviharzott.
Kedves,szeretetreméltó tanár volt, jól értett a dolgához. Kimondta,amit gondol,és őszintén,reálisan értékeli a teljesítményemet. Ugyanakkor mindig megértő velem, ami fontos is egy ilyen képesség esetén,mint az időben visszamenés,amit segít nekem rendesen elsajátítani már harmadik éve.
Gyorsan bekapkodtam,amit a tányéromra tettem eddig,majd elköszöntem barátnőmtől,akivel megegyeztünk,hogy majd szakkör után találkozunk a társalgóban.

/folytatódik a Tantermekben/

/Elkezdődött a Nagyteremben/

Az ebéd finom volt (rántott hús, sült krumpli, ketchup, gyümölcslé, lúdláb torta), gyorsan végeztünk Endrew-val. Luna, Alex és Juliette már megebédeltek, ilyenkor Endrew vár meg csak.
- Alexszel beszéltél már a... Tudod mi után. - kérdezte Endrew mikor belekezdett a lúdláb tortába. A középső nagy asztalnál ültünk, ahol nem volt akkor kivételesen senki.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Engem amúgy sem érdekel különösebben. És szerintem igazán elmondhatta volna ezt az egészet. De mindegy! Te veled mi van? Mármint lány-ügyileg.
- Velem? - húzta fel a szemöldökét. - Miért érdekel?
- Csak. - bökdöstem meg a villámmal a húst, csak hogy nehogy a fiúra kelljen néznem. - Nem mindegy?
- Amúgy nincs barátnőm. - vonta meg a vállát és rám nézett. - De tetszik valaki. Kedves csaj. Csak nem tudom, viszonozza-e. És veled mi van? Tetszik valaki?
- Kéred a sütit? Most nem kívánom... - mondtam válasz helyett, csak hogy ne kelljen válaszolnom neki. Felvettem a kistányért és neki adtam volna, de megállította a kezem és a szemembe nézett azzal a nézésével, amivel attól féltem, hogy megtudja, hogy mire gondolok, mit érzek.
- Kérdeztem valamit. - mondta határozottan. - Tetszik valaki?
- Én... - mondtam halkan és éreztem, hogy elvörösödtem, ráadásul a torkomban is egy gombóc lett. És akkor lépett oda Juliette.
- Sziasztok! - mondta fülig érő szájjal, kezében egy papírral. - Belle, A+ lett a matek dolgozatom!
- Gratulálok! - mosolyogtam rá és utána Endrew-ra néztem, aki még mindig engem fürkészett. - Figyelj, Julie, találkozhatnánk tíz perc múlva a parkban, a nagyidnál? Egy kis dolgom van.
- Nekem jó! Ott várlak! - bólintott és vidáman elment. Újra a fiúra néztem.
- Figyelj, Endrew, nem tudom, hogy neked ki tetszik, de... - nagy levegőt vettem és kimondtam. - Tetszel nekem. Kedves vagy, meg minden, csak gondolj bele! Én 13 vagyok, te 14. Gyerekek vagyunk, és legtöbbször ezek a pici dolgok felnőtt korban semmit nem érnek.
- De most jelen van, és nekem most tetszel! Nem akarom, hogy járjunk, mert nekem voltak osztálytársaim, akik jártak és tudomást sem vettek amúgy egymásról, és szerint azok értelmetlenek. De nekem soha nem tetszett senki úgy, mint te. És szeretnék úgy viselkedni veled, mint egy barát, de nem tudok. - fakadt ki. - Csak szeretném, hogy tudd ezt.
- Örülök, hogy őszinte vagy. - mosolyogtam rá. - Tudod mit? Viselkedjünk úgy, mint eddig, aztán lesz, ami lesz! Úgyis sokat leszünk együtt még, olyan hat évet. Azalatt bármi történhet!
- Igazad van. - bólintott és felkapta az tálcámat és az övét és kivitte. A sütit egy szalvétába csomagoltuk és elindultunk kifele. Csendben megeszegettem, Endrew pedig mellettem sétált.
- Vigyázat! - kiáltott egy lány aki épp felém rohant. Annyit láttam, hogy hullámos barna haja van, aztán meg azt, hogy majdnem elzuhanok, de hála az égnek Endrew megtartott, így a nyakamban volt szinte a lány.
- Jaj, bocsi! - mondta a lány és ,,leszállt" rólam. Magasabb volt nálam, tekintete barátságos. - Mostanában így ismerkedek... - nevetgélt. Igazán életvidám volt és szimpatikus.
- Semmi baj! Te is jól vagy? - kérdeztem.
- Igen. - bólintott. - A nevem Charlotte Brüll, de hívj nyugodtan Charlie-nak!
- Én Belle Lopez vagyok, ő meg Endrew Golden. - mutattam be Endrew-t is.
- Örülök, hogy megismertelek titeket! De ne haragudjatok, most rohanok! - mondta és elszaladt. Meglepve és új ismerőssel gazdagodva mentünk tovább a park felé.


/Folytatódik a Parkban/

Okt. 22.

Épp ebédelni indultunk Crys-sel a sokadik óránk után,amikor észrevettem Luke-ot. Gondolkodás nélkül utánarohantam, és letámadtam:
-Naa,mi volt? Látom életben maradt Klaus,de elég savanyú fejet vágott egész órán. Mit műveltél vele?
-Szia,Em. Nos, úriemberek módján megtárgyaltuk a dolgot. -válaszolt hivatalos és egyben titokzatos hangnemben. Én csak kérdőn néztem rá,mire kissé bővebben előadta a tegnap történteket. -Majdnem felgyújtottam alatta a padot,de azért mert előtte megjegyzést tett rám is,majd nem akart észrevenni. De megbánta, mert aztán kétségbeesetten megígérte,hogy nem fog többé beléd kötni! Ja,és a könyve kicsit kormos lett.
-Wáó! De azért nem látta tanár,vagy valaki,akinek nem kellett volna,ugye?
-Nem,dehogy. Előtte megbizonyosodtam róla,hogy tiszta a levegő.
-Óó,köszi,köszi,köszi! -ugrottam a nyakába. Közben odaért Crys is, meglepődött és elismerő arccal hallgatta végig a bosszúállás sztoriját.
-Szívesen. De tényleg,még jól is esett.-nyugtatott meg egy elégedett vigyorral.
-Akkor jó. -azzal Ő sietett tovább órára.
Barátnőmmel helyet foglaltunk,és nekiálltunk az ebédnek.

október 22., szerda

-Vaó, kemény gyerek ez a Luke! - közöltem elismerően, miközben Em-mel lehuppantunk egymás mellé.

-Hát igen,az én bátyám! -nevettem fel. -És amúgy most ez,hogy csak úgy levelekkel ostromol Jack? -jutott eszembe hirtelen.

október 22., szerda

-Ja, semmi, csak piszkálni akart - vontam meg a vállam, aztán gyorsan eltereltem a szót. - Amúgy mi van Nate-tel?

-Hátőőő... Egyik nap amikor kimentem Mark-hoz,ott találtam. És kicsit beszélgettünk. Hideg lett,felmentünk,illetve felkísért a szobámig. Aztán búcsúzás címén megpuszilt. -hadartam el egyszerre rövid habozás után.

október 22., szerda

Azt hiszem, egy teljes percig mozdulatlanul, pislogás nélkül meredtem Em-re. Aztán hadarni kezdtem.
-Ú, te jó ég, én megmondtam, én végig tudtam, szerelmes beléd, te is szereted, akkor miért nem jöttök össze, még virágot is adott, hú, de romantikus... - magyaráztam megállás nélkül.

Egy erőteljes köhintéssel leállítottam.
-Leállnál? Kösz. -néztem rá komoly arccal. -Még nem tudom mi van,olyan hirtelen jött az egész. Még én sem nagyon fogtam fel.

október 22., szerda

-Oookééé - hallgattam el, aztán pár pillanatig néma csönd volt, végül nem bírtam tovább. - De akkor most mi lesz? - bukott ki belőlem a kérdés.

-Na,ez az amit én is szeretnék tudni! Gondolom,a puszival azt akarta közölni,hogy egy kissé belém van zúgva. Vagy mit t'om én. Nem? Én nem értek az ilyenhez nagyon.

október 22., szerda

-Szerintem tuti azt akarta jelezni! - bólogattam hevesen. - Azóta nem beszéltetek?

-Nem. De már kéne. Majd ma asszem meglepem,és szépen megjelenek nála.-jelentettem ki hirtelen felindulásból.

október 22., szerda

-Fantasztikus ötlet! - biztattam. - Tényleg jó lesz majd tisztázni, mi van közöttetek - mindkettőtöknek megnyugvást jelent majd - jelentettem ki nagy határozottsággal.

-Jesszus,ez elég félelmetesen hangzik. Hogy "mi van közöttünk". Én még nem érzem magam elég érettnek ehhez az egész szerelemhez. -állapítottam meg kissé lehangolódva.

október 22., szerda

-Naa, ne csináld! - öleltem át fél kézzel a vállát. - Nálad érettebb lánnyal még nem találkoztam. Okos vagy, intelligens, gyönyörű, ráadásul tizenöt éves. Nem vagy fiatal a szerelemhez, sem nem éretlen. Azon kívül ha tényleg érzel valamit Nate iránt, ne félj tőle. Ráadásul a jelekből azt szűrtem le, hogy ő is vonzódik hozzád - kacsintottam rá pajkosan.

-Na jó,azért ne túlozzunk. -nevettem fel. -De oké,igazad van. Majd szépen tisztázzuk. Már tényleg rájöttem én is,hogy amúgy tök cuki. Te jó ég,a szemei meg olyan gyönyörűek! -közöltem valami nyüszítéshez hasonló,álmodozó hangon.

október 22., szerda

-Igen, tényleg, bár én sosem tudom, éppen milyen színű... Mintha állandóan változtatná a színét - merengtem.