A tengerpart

Augusztus 25.

Egy kis friss levegőre volt szükségem, meg arra, hogy egyedül lehessek egy kicsit. Lehajtatt fejjel vágtam át a tengerparton, amikor belebotlottam két csinos lányba.
- Sziasztok - emeltem fel a fejem egy pillanatra. Az udvariasságam és az iskolai ranglistámon való elhelyezkedés késztetett arra, hogy köszönjek a két lánynak. De inkább, mert udvariatlanság lett volna nem köszönni.

Augusztus 25.

A sötétebb hajú lány elment egy gyors köszönéssel.
- Hát, azért nem lehetek ennyire taszító - söpörtem ki mosolyogva sötét tincseimet az arcomból.

Augusztus 25.

A keze olyan mértékben sugározta a hőt, mintha valami tűzgolyó lett volna. Biztos nagyon hiperaktív lehet ennyi fölösleges energiával.
- Sétálgatni szeretnék a tengerparton. Vagy jössz, vagy maradsz - villantottam rá a mosolyomat, miközben a hányinger kerülgetett. De Joseph kérte, hogy próbáljak a szokásosan viselkedni, ne zavarjon be ő.

Augusztus 25.

- Jól vagy? - egy pillanat alatt ledobtam magamról a "szépfiúvagyoktessékelájulnitőlem" álcát és odaléptem hozzá. - Olyan furcsa arcot vágtál.

Augusztus 25.

- Hogy mi? - döbbentem le. - Én nem jópofizom. Na jó, egy kicsit. De nem Ő az oka, hidd el. Ha olyan nagy gondolatolvasó, vagy mi vagy, ezt is tudnod kéne. És továbbra sem nézel ki jól. Mármint, csinos vagy, de egészségileg. És mitől vagy ilyen meglepett? Tudom, hogy helyes vagyok, de akkor is. Ha ez érdekel, volt már barátnőm is. Ha ez segít. Oké, menjünk a Nagyimhoz, ha nem javul az arcszíned.
Hurrá, megint hadarok. Mint mindig, ha nem tudom, mit csináljak.

Augusztus 25.

- Te hülye vagy - ez volt az első reakcióm. Nem értem, miért csinálta ezt. Persze, egytized másodpercig megfordult a fejemben, hogy felejtse el. De nem akartam igazán. Mit csináltam, amivel áttörtem a védvonalát? Á, megvan. Felidéztem ugyanazokat a gondolatokat, ugyanakkora intenzitással, hátha sikerül.

Augusztus 25.

- Már tudtad. Nem jó dolog elvenni magunktól az emlékeket. Akkor se, ha nem tartoznak ránk, vagy rosszak. A legrosszabb emlékem az, amitől a legkevésbé akarok megválni - egy pillanatra felidéződött bennem anyukám arca, de elhessegettem. - És igen, lekísérhetsz a partra.

Augusztus 25.

- Most mégis miért kérsz bocsánatot? Nem haragszom, de hagyd abba a hisztit, mert különben egyedül megyek le a partra - forgattam a szemem. - Nem mondhatod el senkinek se, mert rontaná a hírnevemet. És tisztázzunk valamit. Nem vagyok meleg.

Augusztus 25.

- Ha ez vigasztal, a kifakadásod alatt nekem is eszembe jutott. Utálom a hisztis lányokat. Akkor jössz?
A parton sétálva beszélgettünk, és Crystal még úszott is. Igen, ruhában. És igen, engem is megpróbált beráncigálni. Természetesen sikertelenül. Nincs az az isten, amiért én ruhában bemennék fürödni, Úgyhogy ő fürdött én pedig a parton ülve néztem és gondolkoztam. Talán, ha önmagam lennék, akkor lennének barátaim? De ez persze badarság. Nem merek önmagam lenni Joseph nélkül. Az, hogy ez a csaj véletlenül úgy látott, az mint már említettem, véletlen volt. Ha nem nézett volna úgy ki, hogy menten elhányja magát és elájul, akkor sosem látott volna meg igazából. Szívás.
Mindegy. Azért jól éreztük magunkat. Ő legalább is nagyon, éreztem. Le se tudta volna tagadni, hogy Víz. Én is megvoltam. Bárcsak én tudnám elfelejteni ezt a találkozást. Az nem érdekel, hogy ő mire emlékszik. Nincs joga miattam megfosztani magát az emlékeitől. Vagyis van, de nem engedem neki. Viszont én azért szeretném elfelejteni, mert ez azt jelenti, hogy nem vagyok elég erős ahhoz, hogy sikerüljön mindig, mindenhol az álcámat adni. Ott helyben eldöntöttem, hogy fel kell mennem Joseph-hez, hogy egy kis pozitív energiát gyűjtsek be tőle.