A tengerpart

First topic message reminder :

A tenger és az iskola közötti partszakasz.

/Kezdődött az erdőben/

Szégyenlősen vonultam végig a folyosókon, pedig a fürdőruhám felett egy póló volt és egy rövidnadrág és persze a köpenyem, amin egy új ábra jelent meg (a suli közelében lévő erdő), de még így is cikinek éreztem magam. Meg aztán úszni sem tudok...
Mikor a tengerpartra értem, Luna már ott úszkált. Nem sokkal később Juliette is megérkezett, úgyhogy volt egy kis társaságom, mert Juliette sem akart még bemenni a vízbe.
- Na, jó! Ez így uncsi! - jött ki ugrándozva Luna.
- Oké, megyek veled... Várj! Ott van a bátyám! - mutatott a távolba Juliette. - Gyertek, bemutatlak neki!
És nem tudtunk ellenkezni, mert már rohant is oda, belénk karolva.

augusztus 27.

-Shane-nek igaza van, Wendy - mosolyogtam rá biztatóan. - Tényleg nem nehéz! Ha pedig Víz udvarban nőttél fel, csak nem lehet olyan félelmetes! Sőt, legjobb értesüléseim szerint a víz kis mennyiségben oxigént tartalmaz, szóval, ha nagyon rosszul éreznéd magad, kiszippanthatod pár kis barátodat a vízből - kacsintottam.

Augusztus 27.

- Igazán kedvesek vagytok. De komolyan. Viszont úszni sem tudok, úgyhogy inkább nem megyek be a vízbe. Apám sem erőltette, anyám sem, úgyhogy nem tanultam meg úszni. Nem is igazán szeretnék - vallottam be őszintén és magamba szippantottam a tenger mindent betöltő kellemes illatát. Szerettem ezt az illatot, szinte rajongtam érte, hiszen ebben nőttem fel. De vízben még nem jártam. No, nem mintha nem fürödtem volna, minden este megfürödtem, egyszerűen csak a nyílt vizet nem szerettem. Sőt. Rettegtem volna.

augusztus 27.

-Hát persze - szorítottam meg Wendy kezét biztatóan. - Bemenjek én először? Akkor talán nyugodtabb leszel.

Augusztus 27.

- Ó, igazán rendes vagy, Crystal - mosolyogtam. - Bokáig - tettem hozzá Shanenek. - Csak bokáig.
Megígértem, hogy bemegyek a vízbe, mert lehet, hogy emiatt félős hercegnőcskének fogok tűnni. Azt inkább ne.

augusztus 27.

A víz alatt azonnal megjelent a kopoltyúm, és én örvendezve köszöntem egy csapat moszatnak. De nem feledkeztem el Wendy-ről sem, így szinte azonnal kibukkantam a vízből, és hívogatóan integettem feléjük, majd víztől csöpögve visszatrappoltam hozzájuk is.
-Látod? Igazán semmi baj - mosolyogtam rá.

Augusztus 27.

- Úristen! A vízben állok! - visítottam Shane fülébe. - Ó, elnézést. Nem szoktam ám ilyen harsány lenni. De a vízben állok! - mosolyogtam rá.

- Várj! Már tegnap találkoztam Shane-nel! Engem nem kell bemutatni. - állítottam meg. Nem mentünk nagyon gyorsan, tőlünk nézve hangya méretűek voltak. Mert három alak sétálgatott.
- Én nem lennék ellenére... Olyan cukiii Shane! - mondta Luna. Juliette egy ideig nézett minket, aztán lassan ezt mondta:
- Kérlek titeket, hogy kísérjetek el! Shane-nek, Wendy-n kívül nincsen lány barátja túl sok, de KETTŐ lánnyal van, úgyhogy kötelességem megtudnom, hogy Shane mit csinál!
- Én benne vagyok! - emelte fel a kezét Luna.
- Kérlek! Menjünk a... Parkba! Ott friss a levegő, meg minden...
- Oké... De majd este meglátogatom! - vigyorodott el Juliette. Tuti, hogy nem valami kedves beszélgetésre készül...

/Folytatódik a lány hálókörletben/

/elkezdődött az előtérben/
Egy ideig a lányhálók környékén keringtem,majd gondoltam, Crystal úgyse bent a négy fal között lesz egy ilyen szép estén,ezért lementem,hogy a tengerparton keressem. Gyorsan előkotortam a fürdőruhámat és a rendes öltözékem alá vettem. A bejáratnál összefutottam Luke-al,aki már beugrott pár haverjához,hogy valami életjelet adjon magáról.
-Rég láttalak. Hova mész?
-Le a partra. Nem jössz velem? -ajánlottam fel.
-Végül is mehetek… -egyezett bele.
-Mily!! Luke! - Crystal felvillanyozódva futott ki a habokból,amint meglátott közeledni minket. Gyorsan átöleltük egymást és pár percig még örömködve ugráltunk fel-alá.

augusztus 27.

Miután kiörömködtük magunkat, bemutattam Shane-t és Wendy-t Em-éknek.
-Emily Foster és a tesója, Luke Foster. Ők pedig Wendy Williams és Shane Brooke. Nos, most, hogy összeismerkedtünk, Em, segítesz Wendy-nek? Próbáljuk becsalni a vízbe.

Augusztus 27.

- Sziasztok! - mosolyogtam. - El ne engedj, Shane, nehogy! - sikoltoztam.

-Persze,hogy segítek! -kaptam a lehetőségen. -Várjatok,csak gyorsan előtte merülök egyet...-azzal eltűntem a víz alatt. Majd egy jó perc elteltével,valahol igen mélyen előbukkantam,és gyorsan visszaúsztam a part közelébe. Mintha csak egy kényelmes székbe ültem volna bele, lehuppantam a homokos aljzatra a még csak térdig érő vízben,és azon gondolkoztam,hogyan tudnánk rávenni Wendy-t,hogy a "csak bokáig!"-ból "csak térdig!"-legyen. Közben Luke is levetkőzött,és a szokásos rohamtempóban bement egészen a bójákig hogy ő is úszon egyet.

Augusztus 27.

- NEM! Nekem itt tökéletes - dobbantottam a lábammal.
- Mi van, hercegnő? Máris találtál valakit, aki vigyáz rád? Miért nem mész beljebb? Ó, várj! Nem tudsz. Még a végén megfulladsz! - hangzott fel a hátam mögül William gúnyos hangja.
- Vigyázzon a szájára, William! - kiáltottam hátra. - Nyugodtan mehetsz ám beljebb, Shane. Köszönöm, én megleszek. Barátkozom a vízzel.
- Volt rá tizennégy éved, mégsem jött össze - érkezett meg két halk lépéssel a vízbe Will.
- Aki még nem ismerné, ő William Lord - mutattam be újdonsült barátaimnak Willt. Mielőtt még udvariatlannak tűntem volna.

-Nem vizezed be legalább a lábadat jobban? Csak fröcsögtess rá egy kicsit,és máris nem fog olyan hidegnek tűnni utána a víz. -javasoltam türelmesen. Nem akartam tolakodónak vagy erőszakosnak tűnni.

Augusztus 27.

- Hófehérke? - csillant fel a szemem. Shane nem is tudta, hogy ő az egyik kedvenc karakterem a mesekönyvemből. Szerettem, ha hercegnőnek szólítottak, de csak ha kedvességből tették. Will nem kedvességből szólított így, Shane talán igen. És ez jól esett. - Persze, leküzdöm. Csak tudod, ez nem megy egyik pillanatról a másikra.

-Dehogynem! -váratlanul Luke termett mögötte,aki nyakig merült a vízbe,és fogalmam sincs honnét akasztott le a egy vízipisztolyt,amit feltöltve Wendy felé tartott.
-Ez szerintem,izé,nem túl jó ötlet... -próbált tiltakozni a lány.
Luke elővette a gengszteres tekintetét.
-Gyere két lépést beljebb és nem esik bántódásod! -Mindenki nevetni kezdett, Wendy is,és mivel jobbnak látta engedelmeskedni a bátyámnak, egy sóhaj kíséretében beljebb gázolt a vízbe. Így már kábé lábszárközépig ért neki.
-Ugye nem is olyan rossz? -kérdezte Shane aki továbbra is mellette állt.
Azonban nem volt ideje válaszolni,mert én támadtam le Luke-ot.
-Ember,te honnét szedtél vízipiszolyt?
-Most,úszás közben jöttem rá,hogy a fürdőnadrágom zsebében hagytam. -magyarázta vigyorogva,majd elkezdte rám spriccelni a vizet. Erre dühösen elkezdtem kergetni befelé.

augusztus 27.

-Luke! - feddtem meg szigorú tekintettel a fiút, aki azonban már nem is figyelt, hanem a tesójától kergetve egyre beljebb és beljebb úszott a vízben.
A fejemet csóválva, de azért mosolyogva léptem Wendy mellé.
-Jól vagy? Ugye, hogy nem olyan szörnyű?

Augusztus 27.

- Nem, annyira tényleg nem rossz - szörnyű volt. Tényleg az volt, nem akartam belemenni.
- Charlotte.
- Mi a... mi van, Will? - fordultam meg. - Bocsánat, egy pillanatra - engedtem a görcsös szorításból és elindultam kifelé a vízből. - Mit szeretnél?
- A meghívót.
- Jaj, hagyj már, Will. Majd megkapod az udvartól. Úgyhogy most légy szíves térj vissza másokat boldogítani. Életemben először vannak barátnak nevezhető emberek az életemben. Ne rontsd el!
- Ne már, úgysem bírod a vizet.
- És ha igen?
- Látszik rajtad, Wendy.
- Ne szólj bele, Will!
- Azért majd dobj meg egy meghívóval, én tőled szeretném, nem a királyi udvartól - villantotta rám a mosolyát és elvonult.
- Shane! - kiáltottam, a víz felé fordulva. - Várj meg! Megyek! - lépkedtem lassan a vízben, Shane felé.