Királyi udvar

Szeptember 14.

A többiek előtt érkeztem a kastélyba. Értük az előtérbe érkezik egy kocsi és az Őrzők segítségével teleportálnak. A kastély gyönyörű lett igazán gyönyörű. Fantasztikus, hogy ilyen helyen élhetek.

szeptember 14.

Miután mindenki megérkezett, pontban fél nyolckor Őrzők jöttek értünk, hogy az iskola területéről kiérve a királyi palotába teleportáljunk (köztudomású, hogy a Four Elements School területén nem lehet teleportálni, illetve még mi is túl fiatalok vagyunk ahhoz, hogy teleportálni tudjunk). Minden párost egy-egy Őrző kísért el a hintójáig. Jasper-rel mi voltunk az utolsók a sorban. Őrzőnk mellém lépett.
-Szia kicsim!
-Jézusom, Apa! - kerekedett el a szemem, és átöleltem az apukámat. - Te itt?
-Hát, igen, amikor hallottam, hogy Te is hivatalos vagy Miss Williams születésnapi partijára, azonnal áthelyeztettem magam - apám meleg mosollyal nézett le rám.
-Köszönöm - öleltem át még egyszer, majd rájöttem, hogy még nem ismeri páromat. - Apa, Ő itt Jasper Wing - mutattam be a fiút.
Apa és Jasper kezet fogtak, és nagyon úgy tűnt, hogy apa is rokonszenvesnek találja a fiút. Végül apa elkísért a hintóig, felsegített, majd előre ment, a bakhoz. Jasper-rel csendben voltunk az úton, én azért nem csacsogtam, mert izgultam, és a fiú sem erőltette a beszélgetést. Végül az iskola határain kívül apa lesegített a hintóról, majd megfogta a kezemet, én megmarkoltam Jasper karját, és egyik pillanatról a másikra a királyi palotában találtuk magunkat.
-Üdvözöllek a királyi palotában, édesem - simogatta meg a karomat apa.

szeptember 14.

-Fú! - tátotta el a száját Em, amikor beléptünk a kastélyba, és én sem tudtam többet hozzátenni.
-Ez gyönyörű - suttogtam.
Jasper megszorította a kezem.
-Hogy tudom ezt neked majd meghálálni? - nézte a mennyezetről lógó csillárokat.
Ránéztem. Szemében visszatükröződött a csillárok fénye.
-Nem kell - mosolyogtam rá, és visszaszorítottam a kezét.
-Ez nem igaz - rohant nekem hátulról Luke, mire majdnem előreestem.
-Vigyázz már, hová lépsz! - mordultam rá ingerülten.
-Bocs - vigyorgott rám Luke. - De ez egészen egyszerűen elképesztő - mutatott körbe.
-Valóban az - mosolyogtam vissza rá, és újra szent volt a béke.
-Nem tudjátok, hol van Wend? - kérdezte Shane, aki Joseph-fel pont most ért mellénk.
-Hát, azokból a hercegnős filmekből, amikből tájékozódni szoktam, arra tippelnék, hogy majd akkor érkezik, amikor az összes vendég megjön, egy drámai belépővel - feleltem.
-Váó! - biccentett Joseph.
-Ki lesz vajon a többi vendég? - elmélkedett Em.
-Nem tu... - kezdtem.
-Á, Miss Williams kedves barátai az iskolából? - toppant elénk a semmiből egy roppant elegáns, kopaszodó, ősz hajú úr.
-Öhm... Igen - ragadtam magamhoz a szószóló szerepét.
-Erre tessék - intett az emberke, majd elindult.
Kissé idegesen követtük.

Szeptember 14.

A bálterem lassan megtelt a vendégekkel. A lépcső mögött figyeltem az eseményeket, ahogy eddig minden egyes születésnapomon. Becsukták a nagy kaput. Tehát megérkezett mindenki. Egy-pár vendéget a lépcső mögé kísértek. A szüleimet, a többi uralkodót és a díszvendégeket, köztük a barátaimat.
- Kérem, fogadják sok szeretettel a vízi udvar uralkodóit. Bejelentem Tessa Charlotte Amelia Williams királynét, oldalán szeretett királyunkkal, Cameron Raphael Jonathan Williams-szel - hatalmas taps köszöntötte a szüleimet, akik büszkén és magabiztossággal telve lépdeltek a lépcsőre terített vörös szőnyegen.

szeptember 14.

-Ha így folytatod, a körmöd nyoma ott marad a karomon - sziszegte oda nekem a szája sarkából Jasper.
-Bocsánat, csak... Itt van a Víz eleműek összes fontos személyisége, és... - éreztem, hogy egyre gyorsabban kapkodom a levegőt.
-Nyugi - simogatta meg az ujjaimat Jasper. - Te mindig ilyen jéghideg vagy?
-Nem - ráztam a fejem.
Em is mellém lépdelt, kissé elszürkült arccal, majd amikor a királynő és a király elindult a vörös szőnyegen, egyszerre szorítottuk meg egymás kezét.

szeptember 14.

Idegesen tördeltem a kezemet, és kis híján idegösszeomlást kaptam, amikor valaki megkopogtatta a vállamat.
-Jézusom! - ugrottam egyet, de megfordulva csak Joseph-fet láttam. - Ja, csak te vagy? Huh - fújtam ki a levegőt.
Joseph felvonta a szemöldökét.
-Mármint... Azt hittem, valami köztiszteletben álló személyiség szeretne velem beszélgetni, de örülök neked.
-Na, végre, megtaláltunk benneteket - bukkant fel Shane is Joseph mögött.
-Elvesztettetek? - néztem körbe csodálkozva, de amikor a tekintetem találkozott Eleanor Rokwood-dal, lesütöttem a szemem. - Mondd, Joseph, Te nem vagy izgatott?

szeptember 14.

-Nee - tátottam el a számat. - Ez nem igaz!
-De bizony - pásztázta a csoportosulást Joseph, amely egyre csökkent, ahogy a bemondó sorra szólította az embereket.
-Üdvözöljék Kathleen Soway-t!
-Ő a...
-Vizes Stílus magazin vezető cikkírója! - jött izgalomba Joseph.
-Az ott nem Gabriella Castellan? - mutatott egy nőre Jasper. - Imádom a könyveit!
-Akárcsak én! - sápadtam el még jobban.
-Oké, kezdesz komolyan megrémíteni - nézett rám aggódva Jasper. - Ne hozzak egy pohár vizet vagy valami?
-Nem, köszi - nyugtattam meg. - Jól vagyok.
-Ha Te mondod - vonta meg a vállát Jasper, de azért a fél szemét mindig rajtam tartotta.

Egyre izgatottabb lettem én is, részben azért,mert ki tudja,hogy milyen híres embereket jelentenek be,részben azért,mert talán még sosem voltam ehhez hasonló helyzetben. Eleve az is furcsa volt,hogy estélyi ruhában toporgok egy hatalmas tömegben és várom,hogy Wendy-t is megpillantsam valahol.
-Hű,vajon milyen ruhája lesz majd Wend-nek? -jutott eszébe ez a fontos kérdés Crys-nek. Erre én is már nagyon kíváncsi voltam, így tovább pásztáztuk a lépcső és annak környékét, hátha megpillantjuk Őt is valahol.

szeptember 14.

-Á-á - nézegettem körbe lábujjhegyre állva. - Viszont előttünk már csak két ember van - gyengültek el a lábaim, így ismét teli talpra huppantam vissza.

szeptember 14.

-És most következzenek Miss Williams iskolatársai és barátai!
Morajlás hallatszott fel. Valószínűleg ilyen még nem történt, hogy Wendy iskolai barátokat hívjon meg, így, bár a lehetetlenségig elfehéredtem, azért egy kis büszkeséget is éreztem. Jasper megszorította a kezemet, és fürkészően nézett rám. Bólintottam, hogy semmi baj.
-Elsőként üdvözöljék Miss Emily és Mr Luke Foster-t! - mondta az érces hangú úr, aki eddig is bejelentette az embereket.
Em elszürkült, Luke vöröslő arccal, de mosolyogva lépkedtek le a vörös szőnyegen, a vendégek megtapsolták őket, és biztatóan mosolyogtak vissza.
-Mr Joseph Greengrass, illetve Mr Shane Brooke is az este díszvendégei!
Shane-nek rángatózott az arcizma, és a szeme is néha páni félelmet tükrözött, de amikor Joseph-fel lelépkedtek a lépcsőn, mindketten nyugodtnak tűntek. Egyre erősebben szorítottam Jasper kezét.
-Lélegezz mélyeket! - suttogta a fülembe a fiú. - Be... ki... be... ki...
-Hasonlóképpen örömmel köszöntöm Miss Crystal Holloway-t és Mr Jasper Wing-et! - az úr hangja bezengte a helyiséget.
Mélyet lélegeztem, felszegtem a fejem, mosolyt erőltettem az arcomra, még egyszer megszorítottam Jasper kezét, és elindultunk a lépcsőn. Az emberek most is tapsoltak, mosolyogtak, egy barna hajú kisfiú még integetett is nekünk. Jasper nyugodtan lépegetett mellettem, és körkörös mozdulatokkal simogatta a hüvelykujjamat. Megnyugtató volt. Végül a szőnyegnek is vége szakadt, és némiképp megnyugodva olvadtam be a tömegbe. Gyorsan megtaláltuk Em-éket, mellettük pedig ott álltak Shane-ék is. Mindannyian kíváncsian vártuk Wendy belépőjét.

Szeptember 14.

A bálra érkezett tömeg már megtalálta az oldalt elhelyezett asztalokat és tányérokat, azokkal egyensúlyoztak a teremben. Mikor a legtöbb embernek - úgy egy fél óra múlva - elfogyott az étele, Clarkson Őrző hármat koppantott, ami az akusztikának köszönhetően bezengte a termet.
- Kérem, üdvözöljék az este ünnepeltjét, Miss Wendy Wendy Amelia Cornelia Williams hercegnőt, aki most töltötte be a tizenötödik életévét. Kísérője William Benedict Charles Lord a levegő udvar várományosa - jelentett be minket Clarkson Őrző. Elindultam a lépcső felé és már ezer ilyen eseményen vettem részt, halálosan izgultam. Megfogtam két oldalt a hatalmas fehér szoknyát, amit végül választottam és elindultam lefelé.

Megláttam Willt a lépcső alján és bármennyire is fáj beismernem, jól esett a biztató mosoly az arcán és a kinyújtott keze, amit felém tartott, mikor leértem. Hangos taps köszöntött minket én pedig büszkén mosolyogtam Will oldalán.

-Azta! Hogy létezhet ilyen gyönyörű báliruha? -tátottam a számat,amikor megláttam Wendyt. Crys is eleinte csak nagyokat pislogott a meglepettségtől és a csodálattól,de ahogy a többieken végignéztem,Ők is csak elbűvölve nézték osztálytársunk elegáns levonulását,és közben automatikusan tapsolni kezdtek.

szeptember 14.

-Hű, de szép! - tapsoltam ámulva, és Jasper is elismerően bólogatott.
-Vajon idejöhet hozzánk? - kérdezte Em. - Vagy először a nagy méltóságokat kell köszöntenie?
-Nem tudom - vont vállat Luke. - Engem sokkal jobban érdekel, hogy milyen finomság lesz a második fogás - nézett éhesen az asztalok felé a fiú.
Felnevettem. Jasper megkönnyebbülten nézett rám.
-A hagyományokhoz híven a táncmulatságot idén is a hercegnő nyitja - tudatta velünk az úriember. - Megkérném Miss Williams-et és Mr Lordot, hogy nyissák meg a táncot!
Amint a hangja elhalt, a zenészek kezdtek el játszani. A táncparkett közepén egy hatalmas kör alakú terület támadt, ahogy a vendégek hátrébb húzódtak, oda keringett be Wendy és Will.

-Öhm... Táncolnunk kéne,vagy valami. -sandítottam Luke-ra,már előre félve,hogy ebből mi fog kisülni.
-Nektek van bármi érzéketek hozzá? -kérdezte Crys,akin szintén látszott,hogy nem lelkesedik a nyilvánosan táncolás ötletéért.
-Hát,nekem nem éppen. Esetleg Luke, valamit megpróbálhatnál produkálni velem. Szerintem Te jobban értesz hozzá. -veregettem meg a vállát, mire köhécselve elkezdett magyarázni arról,hogy Ő nem is tudja,mikor táncolt utána,de mindegy, attól még valamit rángatózunk,ami legalább hasonlít a többi vendégpár keringőjére.

szeptember 14.

-Jesszus - néztem Jasperre idegesen. - Te tudsz táncolni?
-Egy picit - vonta meg a vállát mosolyogva. - Hölgyem? - hajolt meg előttem.
Kacagva pukedliztem, majd már szinte azonnal a karjaiban találtam magam. Álomszépen és profin táncolt, mintha évek óta ezt csinálná. Csodálkozva néztem rá. Ő halványan mosolyogva fürkészte az arcomat. Ránevettem, és a forgásnál már hangosan kacagtam.

A Luke-al produkált tánc kissé viccesen kezdődött.
-Ne,ne jobbra! Balra kezdjük. És tedd így a kezedet! -kezdett el beállítgatni a kezdő lépéshez.
-Te jó ég,hát ez fura...-hebegtem,miközben megpróbáltuk felvenni a ritmust. Kizártam mindenkit,és csak a bátyámra figyeltem. Mire épp belejöttünk volna, összeütköztünk egy másik, felnőtt párral. Szerencsére nem nagyon,csak épp súroltuk egymást,de ez is épp elég volt ahhoz,hogy majdnem szívrohamot kapjak. Luke továbbra is erősen szorította az egyik kezemet,és Ő szemmel láthatóan a helyzet magaslatán volt,nem úgy mint én. Udvariasan elnézést kért,miközben én vörösödve próbáltam eltűnni mögötte,ám határozottan visszarántott,és folytattuk. Én persze átlag kétpercenként félreléptem,Ő meg kétszer is ráhágott a lábamra,de aztán egészen belelendültünk. Váratlanul megpörgetett,amire én abszolúte nem számítottam,így majdnem felsikítottam,de aztán nevetve hagytam, hogy visszafelé is megcsináljuk,és így gyakorlatilag a karjai közé estem. Alig bírtuk a röhögésünket diszkréten visszafogni.

szeptember 14.

-De most komolyan, hogy tanultál meg így táncolni? - kérdeztem, a sokadik pörgés-forgás után.
-Tanultam, mint mindenki. Tanártól - mosolygott Jasper. - De te sem táncolsz rosszul. Őstehetség vagy!
-Azt azért nem mondanám - nevettem, de közben elpirultam.
-Olyan édes vagy, amikor elpirulsz - nevetett fel Jasper, mire természetesen még jobban elvörösödtem.
-Hello Crys! - lejtett mellénk Shane.
A párja egy fehér ruhás lány volt.
-Szia Shane! - köszöntem vissza. - Joseph?
-Nem tom - szólt vissza Shane, aztán már csak egy búcsúbiccentésre volt időnk, és a tömeg elsodort minket egymástól.
-Furák ezek a bálok - motyogtam Jasper-nek.
-Miért? - kérdezte a fiú.
-Nem tudom. Olyan túl hivatalos - ingattam a fejem.
-Lehet, hogy igazad van - forgatott meg Jasper.

-Na,mégsem vagy olyan reménytelen eset! -állapította meg vigyorogva Luke, vagy az ötödik pörgetésem után.
-Kedves vagy... De ha már ennyire te is ott vagy a szeren az ilyenben,majd megtaníthatnál rendesen is valamikor.-vetettem fel. -Ki tudja,még hasznos lehet.
-Hát,ha a suliban lesz valahol hely, és időnk is,akkor ezer örömmel! -egyezett bele felvillanyozódva.
Épp újrakezdtük volna a lépéssort,amikor meghallottuk az egyik udvari méltóság kihangosított közlését,hogy rövidesen helyet foglalhatunk az ünnepi vacsorához.