Fiú hálókörlet

Augusztus 25.

/Elkezdődött a Parkban/
A szobám elé érve letettem a cuccaimat az ajtóm elé, hogy a kulcsot előhalásszam az ajtóhoz, de már Sachael a farkán lóbálva nyújtotta felém. Mire nem jó egy húsz centi hosszú, fém kisállat?
A szobám viszonylag kicsi volt, de azért kényelmesen el lehetett férni benne. Lepakoltam a cuccaimat az íróasztalom mellé, az ágyam alá, amikor valaki leugrott az ágyamról.
- Mi a…? - fordultam meg. - Ugye tudod, hogy ez nem vicces?
De Joseph csak nevetett.

- Megijedtél, ugye? - váltott széles mosolyra.
- Nem - mosolyogtam én is. - Csak megleptél.
- Aha, persze. Na, gyere ide - tárta szét a karját egy ölelésre.
Egy fiút ölelni teljesen más, mint egy lányt. Egy fiú erőteljes és biztos támpont. Egy lányt ölelni is nagyon jó, mert az olyan, mintha egy darab puha csodát ölelhetnék. Mind a kettő jó, de más.
Joseph nagyjából tíz centivel lehet nálam magasabb, de egyáltalán nem zavar. Így talán még jobb is, mintha egymagasak lennénk. Az illata olyan, mint a friss harmattal borított rétnek. Friss, kellemes, bódító. Szerinte nekem olyan illatom van, mint az elfújt gyertyának, vagy mint a kandalló melengető tüzének.
- Hogy jutottál be? - léptem egy kicsit hátrébb. Joseph vetett egy pillantást az ablakra. Hát persze. A tetőn át. - Át kell mennem Juliette-hez. Jössz?
- Persze, Shane - simította meg a karom. - Kár, hogy nem lehetünk együtt nyílvánosan.
- Kár. De ilyen a mai világ, nem? - sóhajtottam. - Azt mondják, hogy elindultak a fejlődés útján, de közben ugyanúgy le vannak maradva bizonyos területeken.
Sachael is egyetértést fejezte ki azzal, hogy kis tüzet fújt ki száján, felgyújtva vele az ingem ujját. Joseph megszokott mozdulattal oltotta el. Hát igen. Jó, ha az embernek Víz elemű a barátja.

Augusztus 27.

/Elkezdődött a Nagyteremben/

Az iskolában lüktetett az élet, még akkor is, ha nem érkezett meg minden diák. Akármerre néztünk, nem találtunk egyetlen egy szabad ülőhelyet sem. Már előre félek, milyen lesz, ha mindenki megérkezik.
- Minden rendben? - csukta be utánunk a szobaajtót Joseph. A Víz eleműek már észre sem vették, hogy közöttük járkálok.
- Persze... Vagyis nem... - másztam fel az ágyára. Utána vettem csak észre, hogy nem volt leterítve takaróval, így piszkos nadrággal ültem rá a tiszta ágyneműre. - Bocsánat, nem vettem észre.
- Á, semmi baj - ültetett vissza, majd ő is feljött mellém. - Tudod, hogy nekünk, Víz eleműeknek, a takarítás nem nagy gond. És ha van egy Tűz elemű pasijuk, akkor meg is szárad könnyen. Már amennyiben szépen nézünk rá.
- Nem kell neked szépen nézni ahhoz, hogy megszárítsam. Akkor is megcsinálnám, ha éppenséggel dühös lennék rád.
- Aha, persze - nevetett. - Csak esetlegesen por állapotban kapnám vissza.
- Viszont száraz lenne.
- Efelől semmi kétség - mosolygott, majd visszaterelt az eredeti témához. - Mi a baj?
Nem tudtam, hogyan kezdjem, végül úgy döntöttem, hogy Crystal-lal kéne.
- Lehet, hogy te is láttad, hogy az a lány, Crystal, megfigyelt egy kicsit téged - kezdtem.
- És most féltékeny vagy, hogy nem téged szemelt ki magának? - kuncogott. - Tudod, én is vonzó vagyok ám. Bár nem a lányok érdekelnek.
- Szerinted nem tudom, hogy az vagy? - mosolyodtam el én is. Jó volt, hogy egy kicsit megpróbált feldobni. - De nem erről van szó. Tudja, hogy mi együtt vagyunk.
- Ó - bólintott. - És megkérdezhetem, hogy...?
- Hogyan? - fejeztem be helyette. - Mint utóbb kiderült, olvas az emlékekben. Ha ő úgy akarja. Vagy ha valaki túl nagy érzelemmel idéz fel egy emlékképet.
- Ez hízelgő - mosolygott rám. - Az, hogy a fejedben járok és nagy érzelemmel gondolsz rám.
- Elfeljtethettem volna vele azt, hogy megtudta, de nem engedtem neki - tértem át egy kicsit vékonyabb jégre, szerintem. - Nem akartam... Nem volt joga... Vagyis volt, de olyan bűntudatom lett volna akkor, ha miattam... miattunk törölte volna az emlékezetét... Egyszerűen nem vitt rá a lélek...
Nem tudtam rá nézni, de ő felemelte a kezével a fejemet.
- Hé, Shane - simította meg az arcomat. Bizsergett a hely, ahol hozzám ért. - Helyesen cselekedtél, így volt ez jól.
Mintha két tonna esett volna le a vállamról. Úgy örültem, hogy nem haragszik.
- És még valami van - sóhajtottam nagyot. Ha már az őszinteségnek pillanata van, akkor csináljuk rendesen. - Olyan nehéz folytatni ezt a szépfiús, flörtölős dolgot. Eddig sem volt nehéz, de most akárhányszor ezt csinálom, teljesen rosszul érzem magam. Mindig látlak téged. És érzem, hogy mennyire fontos vagy nekem, és hogy ez nem jó így. Tudom, hogy te külön kérted, hogy így legyen, de nehéz. Ha önmagam lehetnék, akkor sokkal, de sokkal könnyebb lenne. Persze, nem kéne mindenki orrára kötni a kapcsolatunkat. És tudom, hogy már ezzel is sokat vesztenék a pozíciómból, de nem érdekel. Nem érdekel, ha különben olyat kéne csinálnom, amivel úgy érzem, hogy neked ártok - egyre hangosabban beszéltem, de azért nem annyira, hogy bárki más hallja a falakon túl. Lejjebb vettem a hangom, szinte már suttogtam. - Nem szeretnék neked ártani.
A könyökömet a combomra támasztva tartottam a fejem. Joseph átölelt és én neki dőltem. Az a jó az ilyen kapcsolatokban, hogy nem kell mindig neked lenni az erős férfinak. Felváltva, vagy egyszerre lehettek gyengék vagy erősek.
Elaludtam így, neki dőlve.
Amikor éjjel valami miatt felébredtem, én fent, az ágyon, ő a lent, földön aludt a szőnyegen, egy vékony termo takaróval és a feje alatt pár ruhával. Lemásztam és óvatosan kicseréltem a ruhákat párnára, hogy kényelmesebb legyen neki. Sajnos a galériás ágyba nem tudtam volna felcipelni egyedül, így ledobtam magamnak is egy párnát és egy takarót és vele szemben feküdve aludtam el újra.

Augusztus 28.

Hamarabb felébredtem, mint Joseph, bár ez nem lepett meg. A Víz eleműeknek sok energiára van szükségük, mert nagy a hiperaktivitásuk. Vagyis, pontosabban hétalvók, de erre fogják.
Egy ideig néztem őt, ahogy alszik. Olyan nyugodtnak és barátságosnak látszott. Mint mindenki, aki alszik.
Ekkor jutott eszembe, hogy még mindig a tegnapi ruhámban vagyok, ráadásul megéheztem, úgyhogy kezdeni kellett volna magammal valamit. Úgy döntöttem, hogy elég lenne, ha csak pólót cserélek és akkor nem vennék észre. Bementem a fürdőszobába, hogy megmossam az arcomat, amikor kopogtak a szobaajtón.
Elzártam a csapot és azon gondolkoztam, hogy mit csináljak, amikor Joseph benyitott hozzám, hogy maradjak, ő elintézi. A haját elaludta, féloldalt le volt lapulva neki.
- Itt van Shane? - hallottam a húgom hangját. Természetesen köszönés nélkül érkezett meg.
- Igen. Előjöhetsz - szólt hátra nekem.
Kilépve a fürdőszobából láttam, hogy a húgom a farkánál fogva húzza ki a kenguruzsebes pulcsijából Sachael-t.
- Te meg vagy buggyanva? - kérdeztem tőle és átvettem a fémsárkányt. - Ez fáj neki.
- Nekem meg az, hogy felkeltett - szólt vissza Juliette. - Az ablakomat kaparászta ez a fémgyík, mert valami nyűgje volt. Azt hittem, veled történt valami, vagy egyszerűen meguntad, úgyhogy átmentem a szobádba, ami természetesen üres volt. Eszembe jutott, hogy ide jöttél. Szóval elhoztam.
- Hát, sajnálom - húztam el a számat. - Nem akartunk felkelteni.
- Remélem megérte a felébresztésemet az éjszaka - csóválta a fejét.
- Nem is tudom, ki miatt kell büntetőmunkát végeznem holnapután - vágtam hozzá. - Azt hiszem, kvittek vagyunk.
Hugi csak dobbantott egyet, majd elviharzott.
- Kislányok... - morogtam, majd Sachael-hez fordultam. - És bocsi, de elaludtam. Máskor nem fordul elő.
Horkantott egyett, majd egy kis lángocskával megpróbálta felgyújtani a ruhámat, de számítottam rá.
- Mi lenne, ha lemennél Nagyihoz? - kérdeztem végül. - Ő vigyázni fog rád, itt viszont nem lehetsz teljesen biztonságban. Mi lett volna, ha rossz ablakon próbálkozol?
- Hidd el, vonzó, hogy előjött anyai természeted - szólt bele a monológomba Joseph. - De szerintem túlreagálod. Sachael okos sárkány, ugye?
A szóban forgó fémlény sértődötten átrepült Joseph vállára és hozzádörgölőzött.
- Árulók... - motyogtam mosolyogva. - Kaphatok egy pólót?
Végül megkaptam Joseph legvisszafogottabb pólóját. Mondjuk azt, hogy ez sem tartozott a nem kirívó ruhadarabok közé, de megtette.
Ezután elküldtük Sachael-t Nagyihoz, aki durcázva, de beleegyezett. Az ablakon keresztül néztük, ahogy biztonságosan bereppen az egyik ablakon.
Úgy döntöttünk, lemegyünk reggelizni.

/folytatódik a Nagyteremben/

Augusztus 30.

/Elkezdődött a Parkban/

- Tada, ez az én kis szobácskám - nyitottam ki előttük az ajtót. - A kupi csak érzéki csalódás - tettem hozzá gyorsan, mire Joseph köhögve felnevetett. - Fulladj meg, kedves!

Augusztus 30.

- Köszi - kihúztam a ruhásszekrényem pár fiókját és kivettem mindent, amire szükségünk lehet a délután során. Szóval barkácscuccok, három műanyag pohár és süti, amit érkezésünk napján csentem fel a szobámba. Ezután eltoltam pár dolgomat, hogy kényelmesen el tudjunk helyezkedni a szoba közepén. Én Joseph mellé ültem, Crystal velünk szemben foglalt helyet.

Augusztus 30.

- Öööö - néztem segélykérően Joseph-re.
- Sárkány alakú - segített ki. - Kb 20 centi hosszú, de mozgathatóak a része, szóval az egésznek minimum 20 cm átmérőjűnek kell lenni belülről. A magasság is körülbelül lehetne ennyi. Úgy kéne megterveznünk, mintha egy negyedgömbre csinálnánk. Nincs véletlenül...?
- Megnézem - álltam fel és elkezdtem kotorászni a fiókomban. - Csak 25 centis van, de szerintem megteszi. Legyen inkább nagyobb, mint kisebb.

Augusztus 30.

- Nem tudom. A szüleinknek köszönhetjük - mondtam és visszaültem a helyemre. - Olyan, mintha egy darabjuk benne égne.
Joseph megszorította a kezem.

Augusztus 30.

- Joseph-nek nagyon jó a divatérzéke, szóval szerintem ő elsősorban a színekkel fog variálni meg festeni - mondtam.
- Shane-nek kitűnő a kézügyessége - mondta Joseph. - Te mihez értesz?

Augusztus 30.

Egy fémlapot tettünk lentre, hogy majd arra készítjük az egészet, majd rátettük a negyedgömbünket.
- Szerintem erre tehetnénk hőre száradó gyúrmát - gondolkodtam. - Ki lehetne alakítani belőle kis kiemelkedéseket, hogy olyan legyen, mint egy igazi. Aztán meg lefesthetnénk. Mit szóltok?

Augusztus 30.

Joseph is belegyezett, úgyhogy nekiláttunk. Mire sikerült felépíteni a negyedgömb köré a gyurmafalat, már könyékig vörösesek voltunk az anyagtól.
- Viszket az orrom - panaszkodott Joseph, mire felajánlottam neki a vállamat. - Köszi.
- Na, szerintem így jó lesz - szemléltem meg a művünket. - Már csak meg kell szárítani magas hőfokon.

Augusztus 30.

- Ne hívj így, vagy különben szárazon úszod meg - fenyegettem nevetve, majd hozzáláttam a szárításhoz. Viszonylag gyorsan megszáradt és nem repesztettem szét, aminek örültem. - Sütiszünetet rendelek el. Meg egy sürgős kézmosást.

Augusztus 30.

- Szivi - tettem a vállára a kezemet és úgy néztem rá, mint amikor Juliette-re nézek, ha valami hülyeséget mond. - Itt ugyanúgy van saját mosdó a szobákhoz, mint nálatok.

Augusztus 30.

- Csinálhatok képet rólatok? - kérdeztem, miután megettük az összes dugi sütimet.