Fiú hálókörlet

First topic message reminder :

A fürdőszoba is a hálószobádon belül található.

szeptember 9.

-Nem tudom. Mit csináljunk? - dobtam vissza a kérdést.

szeptember 9.

-Oksi, gyorsan átvedlek, aztán mehetünk - mentem vissza a fürdőbe.

/folytatódik a Nagyteremben/

szeptember 26.

Magamban mormogva számoltam az ajtókat, míg végül Joseph szobája előtt álltam meg. Az ő dossziéját a kupac legtetejére téve kopogtattam be, majd szinte azonnal kinyitottam az ajtót, szememet a papírra szegezve.
-Hello, Jo, tudnál segíteni a... Te jóságos ég, mi történt? - dobtam el azonnal a papírokat, és kezemet a szám elé kaptam.
-Hagyj békén - dünnyögte elcsukló hangon a fiú, és elfordult tőlem, hogy ne láthassam könnyáztatta arcát.



-Istenem - suttogtam, és leültem mellé a szőnyegre. - Istenem, mi történt?
Joseph vett egy hatalmas levegőt, válla meg-megrázkódott, de aztán már csak felületes légzését hallottam. Olyan ijedt voltam, mint talán még soha. Óvatosan Joseph vállához nyúltam, és megsimítottam, majd miután nem ellenkezett, közelebb is ültem egy kicsit.
-Mi történt? - kérdeztem suttogva.
Joseph felhúzta a térdeit, és összekulcsolta rajta a kezeit. Egy hosszú percig azt hittem, nem válaszol, majd a térdeit bámulva beszélni kezdett.
-Shane megcsókolt egy lányt - bökte ki.
A szavakat mintha úgy kellett volna kitépnie magából. Elkerekedett a szemem.
-Nem - nyögtem ki.
-Láttam - harapdálta az ajkát, feltehetően, hogy visszatartsa az újabb rohamot.
-Nem, ez biztos nem... Nem lehet, hogy rosszul láttad?
Egyszerűen képtelen voltam ezt elhinni. Shane szerette Joseph-et. Megkockáztatom, talán még jobban is, mint saját magát. Nem tenne ilyet vele. De Jo csak a fejét rázta, és ökölbe szorított kezén a bütykök kezdtek mind jobban elfehéredni.
-Láttam, amit láttam.
Folyamatosan ráztam a fejem, egyszerűen nem tudtam abbahagyni.
-Pedig jobb, ha elhiszed - dörmögte Joseph.
-Nem... Nem szeretnél beszélni vele? Hátha mégsem az történt, amit gondoltál.
-Soha többet nem akarom látni - jelentette ki a fiú, hangja keményen és hidegen csattant. - El sem hiszem, hogy ezt tette velem! - fakadt ki hirtelen, felpattant, és fel-alá kezdett járkálni. - Mindazok után, amin átment! Mindazok után, amin együtt átmentünk! Hogy bízhattam meg benne! - a végén már üvöltött, és attól féltem, a szomszéd szobában mind Joseph kiabálását hallgatják. - Gyűlölöm! - huppant le ismét mellém kirohanása végén.
-Nagyon sajnálom - simítottam meg a karját, és együttérzően pillantottam rá. - De biztosan van valami ésszerű magyarázat a történtekre.
-Nincsen - vágta rá reflexből Joseph.
Megértettem, hogy itt más már nem nagyon segíthet, csak a néma együttérzés, így én is körbefontam felhúzott térdeimet, és a semmibe bámultam.

szeptember 26.

-Ő az - dünnyögte Joseph, kicsit rekedten a hallgatástól.
-Biztos vagy benne?
-Teljesen.
Feltápászkodtam, és kicsit félve, de ajtót nyitottam. Valóban Shane állt a küszöbön, Wendy-t húzva maga után.
-Öhm... Szia! - köszöntem félszegen mosolyogva.

szeptember 26.

-Ahha, persze - álltam félre az ajtóból, és aggódva figyeltem az események alakulását.

Szeptember 26.

Soha nem láttam még fiút sírni, így egy kicsit kínosan, de hagytam, hogy Shane továbbra is őrült erővel szorongassa a csuklómat és figyeltem a jelenetet.
- Tudod, szerintem meg tudnátok beszélni. Ha kell itt is hagyunk titeket. Fontos ez a kapcsolat kettőtöknek? - kérdeztem.

szeptember 26.

Hát persze vágtam rá magamban. Egyelőre nem tudtam, mit gondoljak. Tudtam, hogy Shane nem tenne ilyet, de Joseph annyi bizonyossággal állította... Mindenesetre rémülten pislogva figyeltem a helyzetet.

Szeptember 26.

- Tudod - sóhajtottam fel - menj utána és kérd meg, hogy hallgasson végig. Ha akkor sem teszi, akkor várj - javasoltam. Nem bírta volna ki, hogy ne menjen utána, de valószínűleg Joseph nem fogja végighallgatni, mert túlságosan is megbántva és összetörtnek érzi magát. - Menj csak, addig elmesélem Crystalnak a teljes történetet.

szeptember 26.

-Oké, akkor most mi is történt pontosan? - fordultam Wendy-hez aggódva.

Hosszas kóválygás után végre megtaláltam Crys-t, bár nem értettem,hogy miért éppen Joseph szobájából hallom meg a hangját. Kopogtam, majd benyitottam. Kissé meglepődtem, hogy ennyien itt vagyunk.
-Hali! Öh... Zavarok? Vagy most mi történik itt?

Szeptember 26.

- Szia, Emily! - mosolyogtam rá kedvesen. - Gyere be te is, úgy érzem, itt tökéletesen elleszünk. Amúgy is szakad az eső. Neked is elmesélem, mi történt Shane és Joseph között.
Emily elhelyezkedett a földön, mellettünk és figyelmesen hallgatta, ahogy elmeséltem, mit is mesélt a bongyor, barna hajú lány. Hogy ők összefutottak Shanenel, aztán egyszer csak ott termett egy idegen lány, aki meg akarta csókolni Shanet egy egyszerű tett vagy őszinte miatt, de Shane eltolta magától, azonban ekkor jelent meg Joseph és hátulról úgy látta, mintha tényleg megcsókolná.
- Aztán teljesen ki volt bukva - fejeztem be a történetet.

-De mii? -elsőre elvesztettem a fonalat,aztán végigpörgettem,amit Wendy mondott. Vagy úgy! Már felvilágosodott a helyzet. És ráeszméltem,hogy akkor Shane és Joseph más. Hogy ők úgy szeretik egymást. Nos,kicsit kellemetlen volt elsőre,hogy mindenki megfeledkezett ezt tisztázni velem. Na mindegy,rájöttem magamtól is.
-Ja,értem. -köhintettem egyet észrevétlenül.

szeptember 26.

-Ijj, hát, ez gáz - foglaltam össze, azt hiszem, mindannyiunk gondolatait.

Szeptember 26.

- Tudjátok, azért remélem, kibékülnek - mosolyogtam. - És... ó... itt is vannak! - kiáltottam fel egy hercegnőhöz egyáltalán nem illő módon, mikor megjelent az ajtóban a szétázott Shane és a szintén szétázott, elmosódott sminkű Joseph. - Mi a csuda történt veletek?
- Tudod, esik - nézett az ablak felé Joseph.

-Na, megbeszéltétek? -kérdeztem,miután nagyjából összeraktam a történteket.

szeptember 26.

Megkönnyebbülten pislogva néztem a fiúkra, akik úgy tűnt, már mindent megbeszéltek.

-Igen,már megértettem. -kissé csönd állt be,így később hozzátettem: -Természetesen semmi gond, engem nem zavar, sőt örülök,hogy vannak különleges, egyéni barátaim is. Szerintem már barátoknak számítunk,nem? -vigyorogtam rájuk.