A tengerpart

First topic message reminder :

A tenger és az iskola közötti partszakasz.

Szeptember 26.

- Írj neki levelet! - dobtam fel az ötletet, majd egy csúnya pillantás után én is megpróbáltam (a próbálton van a hangsúly!) ugyanolyan csúnyán nézni. - Azt sem tudom ki volt ez a srác.

Szeptember 26.

- Ööö... Wendy, Wendy, Wendy... Ja, tudom. Nem, nem láttam - vontam meg a vállamat. - De még MINDIG nem tudom ki volt a srác.

Szeptember 26.

- De te tudod ki volt a srác. Nos, én meg nem és szeretném megtudni. Amúgy - szólaltam meg a bölcselkedni próbáló hangomon - ha azt mondta, hogy ne menj utána, akkor tényleg ne menj. Majd lenyugszik.

Szeptember 26.

- Igazából semmi. Szokták szinte ismeretlen emberek leüvölteni a fejemet valami tényleg ismeretlen srácok miatt. Abszolúte normális dolog az életemben - szarkazmus? Á, dehogy.

Szeptember 26.

- Tudom, tudom. Bárki kérdezi, velem voltál - emeltem fel a kezeimet védekezően, mikor Willel és Sophieval kiléptünk a kapun. Én a tengerpart felé vettem az irányt, egy kis sétára, ahol megpillantottam Shanet egy számomra ismeretlen lánnyal.
- Shane - kiáltottam és megszaporázva a lépteimet odasiettem.

Szeptember 26.

- Húha - sóhajtottam fel és ijedten Shanere pillantottam. - Mi történt?

Szeptember 26.

- Volt itt valami fura csaj, aki meg akarta csókolni, aztán egy kissé depis kinézetű, fekete hajú srác, feketébe bújva. Meg kiabálás. Ennyi - tártam szét a karomat. De mikor a fiú csúnyán nézett rám, inkább befogtam. - Azt hiszem, nincs is rám szükség. Örültem. Izé... beszéljétek meg. Ó, és fontold meg a levél témát. Hidd el, hasznos! - kiáltottam vissza Shanenek. - Ja, amúgy Charlotte vagyok. Mert azt elfelejtettem.

Szeptember 26.

- Először is, üljünk le a fűbe. Nézd, szép zöld és puha is - mondtam, mert Shanet szinte a sírás kerülgette. - Joseph biztosan vesz egy mély levegőt, rendezi a dolgait és nyugodt lesz. Higgadtan meg tudjátok ezt beszélni. Elvégre szeretitek egymást, nem?

Szeptember 26.

- Azért mondom. Hagyd egy picit - tépkedtem a füvet.

Szeptember 26.

- És majd meg is keresed. Elmondod neki, hogy mennyire szereted és sosem csalnád meg - pillantottam rá fel a fűből.

Szeptember 26.

- Akkor majd megkeresed ezt a Charlotte-ot és ő majd megmondja Josephnek, hogy nem úgy történt. Kérlek, higgy nekem. Ha ő is ugyanannyira szeret téged, mint te őt, akkor valószínűleg fontos neki ez a kapcsolat és nem hagyja, hogy kárba vesszen egy meg nem történt eset miatt - simítottam meg a karját biztatóan.

október 1.

Estefelé, vacsora előtt kinéztem a hálóm ablakán,és felvidulva láttam,hogy gyönyörű a naplemente. Mivel még sosem mentem fotózni a tengerpartra,főleg így, hogy ilyen jók az adottságok,most úgy döntöttem,hogy itt az ideje. Gyorsan előkotortam a szekrényem aljából a gépemet,és leszaladtam a partra. Alig lézengett egy-két beszélgető csoport a part messzebbi részein. Már nem lehetett fürdeni mostanság,mert túlságosan lehűlt a víz.
Már jó ideje kószáltam a homokban,és álltam meg különböző pontokon, állva vagy leguggolva és kattintgatva,amikor egy ismerős alak ballagott felém. Nate volt az, a homokot rugdosva,közben a pulcsija gallérját igazgatva.
-Szia! -köszöntem rá,mikor már elég közel ért hozzám, közben a nyakamba akasztott fényképezőt az oldalamhoz lendítve.
-Szia.
Kínos csend honolt pár másodpercig.
-Fotóztál? -bukott ki belőle a kérdés,mert gondolom jobb nem jutott eszébe. Közben zavartan toporgott.
-Mi? Jah,igen. Az előbb még gyönyörű naplemente volt, de már lebukott a Nap.
-Öh… Éppen jöttem át a parkon,és pont megláttam egy szál őszirózsát. Gondoltam,majd valakinek a kezébe nyomom… -azzal egy,eddig a farmerje hátsó zsebébe tűzött,gyönyörű sötétlila virágot vett elő,és odaadta.
Na, erre nem számítottam. Zavartan,kissé remegő kézzel fogadtam el,majd félénken a világoskék szempárba néztem. Erre visszamosolygott.
-Ó,köszi szépen. Kedves tőled… Még úgyse kaptam fiútól virágot. Vagy legfeljebb Luke vágott hozzám egy csokor gazt,amikor öt-hat évesek voltunk... - tettem hozzá,bár fogalmam sincs miért.
-Na,akkor már itt volt az ideje,hogy igazit is kapj. Ja,és én nem tudom,hogyan illik ezt,szóval bocsi,hogy csak így egyszerűen elintéztem ezt az egészet… -magyarázott zavart vigyorral.
-Semmi baj. Sőt,jobb is ez így,mint valami sablonos dumával,vagy valami…- próbáltam visszahebegni valami értelmeset. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet.
-Szívesen megnézném pár képedet, ha meg akarod mutatni esetleg. -jelentette ki váratlanul.
-Ó,csak nyugodtan. Várj,üljünk le egy padra.
Helyet foglaltunk,majd a nemrég készített képeket végigfuttattam. Ámulva figyelte őket,néha egy-egy elismerő 'váó'-t,vagy 'azta de jó!'-t reagálva. Miután végeztünk, felvillanyozódva kezdett kérdezgetni a fényképezőgépemről,meg hogy egyáltalán mióta csinálom,és hasonlókat. Még jó fél óráig beszélgettünk,majd miután már egészen besötétedett, felkísért egészen a Víz torony lányrészlegéig.

/folytatódik a Lány hálókörletben/