Az erdő, a tisztással együtt

First topic message reminder :

Ahogy az iskola épületéből kilépünk, látunk egy hatalmas erdőséget, ennek a közepén található egy nagy tisztás.

szeptember 25.

-Dehogy van - ráztam a fejem. - Luke, csináld te!
A fiú elővette bicskáját, és nagyon óvatosan elmetszette a kisrókát tartó kötelet, ami különösen nehéz feladat volt, tekintve, hogy a kölyök folyamatosan a keze után kapkodott tűhegyes fogaival, de végül sikerült. Amikor a róka érezte, hogy a lába szabad, előbb mozdulatlanná dermedt, majd óvatosan felállt, és körbefutott egy-két kört. Em-mel elbűvölten figyeltük. Végül a kölyök odajött hozzánk, és hálája jeléül megnyalogatta a kezeinket.
-Minek nevezzük el? - kérdeztem csillogó szemekkel.

-Na de először is: fiú vagy lány? -kérdeztem.
-Hátööhm… -Crys várakozva nézett Luke-ra.
-Na,azt hiszem enyém a megtisztelő feladat,hogy kiderítsem. -állapította meg bátyám,majd lehajolt a kis állathoz, pár pillanatig tanulmányozta,majd nagy nehezen megszólalt:
-Szerintem hapsi.
-Nos,akkor valami fiúnév-ötlet? -pillantottam rájuk.
-Hát… Ilyenkor bezzeg semmi ötletem sincs. -húzta el a száját Crys. Luke benyögött három random orosz keresztnevet,amik annyira viccesek voltak,hogy nem volt tanácsos annak keresztelni.
-Á,megvan! Nathaniel! -barátnőm lopva egy huncut pillantást küldött felém. -Persze becézhetjük Nate-nek…
-NEM. -vágtam rá amilyen gyorsan csak tudtam. -Legyeeen… Mark.
-Hát aztán miért? -vágta rá Crys.
-Mert sajt. Pont azért,mert nincs semmi közös ismerősünk,akit Marknak hívnának,és nem fog senki eszünkbe jutni róla, csak Ő.
-Végül is jól hangzik. -egyezett bele.

szeptember 25.

-Na, mi az, Mark? - hajoltam le hozzá.
A kisróka körbetáncolt.
-Na ki a legcukibb róka, na kicsoda? - gügyörésztem hozzá, majd felegyenesedtem. - Nem kéne neki valami búvóhelyet készítenünk? Szerintem elszakadt az anyukájától.

-Nem hülye ötlet... .hümmögött Luke.
-De miben alszik egy ilyen kis jószág? Mark,miben alszanak a rókapajtásaid? -kérdeztem tőle kedves hangon,miközben egy pillanatra elgyönyörködtem az okos, barna, csillogó szemecskékben.
-Rókavárban. Valami odú-szerűségben,például ami fa gyökerei között van ásva. Vagy valami ahhoz hasonlóban. -magyarázta a bátyám,miközben karba tett kézzel elkezdett fel-alá mászkálni a környéken,hátha meglát valami róka-lakásnak megfelelő alkalmatosságot.

szeptember 25.

-Az ott? - mutattam egy kis üregre egy fa szerteágazó gyökerei között.
-Tökéletes - bólintott Luke. - Már csak ki kéne bélelnünk valami puhával, hogy rókapajtás kényelmesen tudjon aludni - paskolta meg az állatka fejét.
-Ételt hogy szerezzünk? - tudakolta Em.
-Majd fog ő magának - rántotta meg a vállát Luke. - Nagyróka már ahhoz. Meg csórhatunk kaját a Nagyteremből is.
-Oké - lelkesedtem én is, majd Luke kiadta az ukázt, és mindannyian valami puha után keresgéltünk a környéken.

-Valami mohaféle kéne,nem?
-Hát,ja.
Fürkészve rugdaltam az avart,mikor Crys lelkesen a magasba emelt egy elég nagy darab már kissé megsárgult,de még puha mohapárnát.
-Ó,az tökéletes! Meg még szerezhetnénk pár nagyobb,megpuhult levelet. -tette hozzá Luke.
Közben Mark el se mozdult a környékünkről,hanem csak megilletődve lesett minket az egyik fa tövéből.

szeptember 25.

Miután már mindenkinek tele volt a keze mohával és egyéb puha dolgokkal, amiket találtunk, elkészítettük a búvóhelyet újdonsült barátunknak. Mark érdeklődve, fejét félrebillentve figyelt minket, de nem mozdult, csak amikor már végeztünk, akkor pedig beugrott vackába. Épp időben készültünk el a menedékkel, mert már hatalmas viharfelhők gyülekeztek az égen.

-Na,még ez úgy hiányzott... -mormogtam az égre tekintve.
-Akkor szerintem menjünk is,de még gyorsan levágom a kötélcsapda maradékát. -sietett oda Luke a kisróka korábbi szenvedéseinek helyszínére.
-Istenem,de édes! -fakadt ki Crys, majd én is csatlakoztam a nyavalygáshoz. Közben bátyám titokban csak a szemét forgatta,de azért Ő is bekukkantott utoljára a kotorékba, és hagyta,hogy kicsit megrágcsálja-nyalogassa az ujját Mark.
-Mikor jövünk vissza hozzá? -kérdezte türelmetlenül két perc múlva barátnőm.
-Nyugi,holnap,amint ráérünk,megint meglátogatjuk. -válaszoltam,majd elégedetten ballagtunk fel a kastélyba.
Luke első dolga az volt,hogy látványosan bevágta az első szemetesbe az eddig a kezébe szorongatott kötéldarabokat.

/folytatódik az Étkezőben/

szeptember 25.

Ahogy ballagtunk vissza a kastély felé, a hasam felmordult.
-Ú, éhes vagyok - közöltem a nyilvánvalót. - Most pedig vacsoraidő van - néztem az órámra. - Menjünk, együnk egyet - javasoltam, aztán futva indultunk a kastély felé, mert közben az eső is eleredt.

/folytatódik a Nagyteremben/

szeptember 27.

-Ro!
Legyűrve ingerültségemet, körülbelül már csak egy méterre a fáktól torpantam meg, hogy bevárjam testvéremet.
-Szia Ro! - szállt le mellém az égből Nico.
-Szia - néztem rá unottan (és nem kicsit ingerülten), majd látványára elkerekedett a szemem.
Legyőzve a késztetést, hogy arrébb ugorjak két métert, türelmesnek szánt hangon szólaltam meg.
-Nico.
-Tessék? - kérdezte mosolyogva ikertestvérem.
-Kék a hajad - mutattam rá.
Nico felnézett, és meghúzogatta egyik lenőtt, immár kék tincsét. De ha azt mondom, kék, akkor nem valami sötétkékre gondolok, ami akár barna is lehetne, nem, Nico haja olyan neonkékben pompázott, hogy fájt tőle a szemem, ha ránéztem. Testvéremet azonban úgy tűnt, nem zavarja, sőt, jól szórakozott rajta.
-Kísérletezgettem egy fejfájás elleni szerrel, amit a fejbőrbe kell dörzsölni - magyarázta. - Tegnap este mintha megfájdult volna a fejem, így kipróbáltam. Ma reggel már ilyen hajjal keltem.
Hát igen. Nico és az ő kísérletezgetési mániája. Unottan megforgattam a szemem.
-És elmúlt a fejfájásod?
-Hát, ha igazából volt, akkor igen. De attól tartok, csak képzeltem... Na, mindegy, a lényeg, hogy újra szingli vagyok, mert Silena kijelentette, hogy nem hajlandó addig tovább járni velem, amíg a hajam kék - nevetett fel csilingelő kacagással Nico.
-Értem - bólintottam, kezemet a dzsekim kezébe süllyesztve.
Nico félrebillentett fejjel, derűsen méregetett.
-Morcos vagy. Mint mindig - sóhajtott fel színpadiasan, de a szeme nevetett.
-Kék a hajad - emlékeztettem.
Nico csak nevetett.
-Nem is tartalak fel tovább, mert biztos már alig várod, hogy az erdőbe szaladj...
-Nálad jobban senki nem is tudhatja, nem igaz? - kérdeztem csípősen.
Nico villámgyorsan felém nyúlt, és összeborzolta a hajamat.
-Jaj, ne már! - ütöttem el a kezét haragosan.
-Bocs - vont vállat vigyorogva. - Ezt nem hagyhattam ki. Na, viszlát, Ro! - szelelt el gyorsan, mielőtt megtorolhattam volna cselekedetét.
-Kék a hajad! - kiáltottam még utána, de csak a válla felett legyintett felém egyet.
Megráztam a fejem, aztán felöltöttem farkasalakomat, és bevetettem magam a fák közé.

szeptember 27.

Mivel takarodóig még volt egy kis idő, és akkor találkozunk Shane nagyijának házában a fiúkkal, még kisurrantunk Mark-hoz, és megetettük egy kis hússal. A kisróka boldogan ugrálva köszöntött minket.
-Szia, édes! - simogattam meg a hátát, miközben Luke egy szelet marhahúst dobott a kölyök elé.

Még pár percig élvezhette Mark a kényeztetésünket, majd Em az órájára pillantva hirtelen megszólalt:
-Három perc múlva takarodó lesz. Vagyis lenne nekünk. -helyesbített.

szeptember 27.

/kezdődött a parkban/

-Ez mi volt?
-Egy bagoly.
-És ez?
-Egy bot.
-És ez?
-Egy hat méteres tarantula.
-MIIII???
-Shane!
-Bocs.
Oké, ha azt mondom, hogy az első pár percben féltem, akkor nem fejeztem ki pontosan az érzéseimet. Viszont utána megnyugodtam, és még el is hülyültem a többiekkel.

szeptember 27.

-De jóó!! - tapsikoltam. - Egyébként van valami konkrét úticélunk? - fordultam Joseph-hez.

-Van nem túl messze innen egy szakadék, és a széléről rálátni egy nagy rétre. Esetleg megnézhetnénk. Hátha látunk esetleg őzeket,vagy ilyesmit. Elég jól világít a hold. -állapítottam meg. -Vagy más javaslat?

szeptember 27.

-Nem, jó lesz - bólintottam.
Útközben azzal szórakoztam, hogy tobozokat rugdaltam.
-Shane, valami baj van? - kérdeztem hirtelen, szememet a földre szegezve.

szeptember 27.

-Nem vagy olyan szarkasztikus, mint általában, többször megbotlasz, mint szoktál, Joseph aggódva néz rád, és álmos fényű a szemed - soroltam az indokaimat.

-Amúgy ez nekem is feltűnt... -állapítottam meg egy halvány félmosollyal. Ha nem mi veszekszünk Luke-al,akkor általában Neki vannak jó gondolatai,amit megoszt velünk.

szeptember 27.

-Ami azt illeti, már meg is érkeztünk - hajtott félre Luke egy, a látványba belógó ágat, és így már mi is megláttuk a holdfényben fürdő rétet.
Eltátottam a szám.
-De szép!

-Örülök,hogy tudtam valami újat mutatni.-vigyorogtam elégedetten. -Ugye,nem rossz látvány? -kérdeztem Shane-éket.