Fiú hálókörlet

First topic message reminder :

A fürdőszoba is a hálószobádon belül található.

szeptember 26.

Miközben Em és a srácok beszélgettek, feltűnés nélkül összekapkodtam elejtett papírjaimat, és a táskámba tömködtem őket. Majd később megkérdezem Joseph-et.

-Nem,nem baj,semmi gond. -nyugtattam meg Őket. -Előfordul. Néha én is olyan alap dolgokról meg tudok feledkezni...- tettem hozzá mosolyogva.

-Na,ez jó ötlet! Én benne vagyok. Majd megkérdezzem Crys-t is? Csak úgy elviharzott az előbb,de majd előkerítem még.

-Ó,oké. -vigyorodtam el. És akkor hány körül találkozzunk majd holnap és hol?

-Ó, a Nagyid a kertész? -kérdeztem meglepve. Most be is ugrott,hogy milyen aranyosnak tűnt mindig az az öreg hölgy. -Oké, de mit fog szólni hozzá Ő? -jutott eszembe hirtelen.

Luke-al úgy beszéltük meg,hogy az Ő ajtaja előtt találkozunk, és majd Shane nagymamájának a házához együtt megyünk.
-Na,készen álltok? -dugta ki kócos fejét. Mi már menetre kész vártunk,így bólintottunk. Egy vastag kötött pulcsit vettem fel, és hozzá egy hosszú fekete fartmert. Crys is hasonlóan öltözött.
-Te is öltözz ám fel rendesen, hűvös tud ám lenni éjjel. -súgtam be neki a résnyire nyitott ajtón.
-Oké,hugi,ne aggódj,amúgy Tűz elemű vagyok... -emlékeztetett,miközben még valamiért visszament és kotort a szekrényében.
-Jó,de akkor is. -válaszoltam halkan,majd egy fél perc múlva vissza is tért,és indultunk a kertészházhoz.

/folytatódik a Parkban/

Szeptember 28.

- Carter! Carter! CARTER!
- He?

- Nézd meg, hogy nézek ki! - mutogattam magamra.
- Lily! - kiáltott fel mosolyogva.
- Nem, nem Lily vagy ki vagyok. Charlie. És így nézek ki! - mint a csaj tegnapról. Pontosan ugyanúgy. Mi a... Mi történt velem éjszaka?
- Charlie. Biztos?
- Második osztály. Matek óra. Az óra közepén bepi...
- Ne folytasd! - emelte fel a kezét védekezően. - Gyere be! Carter majd segít.
- Ó, azt kétlem - dünnyögtem, de azért bementem az úgynevezett 'Carter birodalomba'.
- Ne, az ágyra ne ülj! A székre se. Ülj a földre.
- Kösz - sóhajtottam egy nagyot.
- Szóval, mi a probléma? - vette elő a csajozós mosolyát.
- A húgod vagyok, nem hat meg, egy. Kettő pedig, CARTER!
- Nyugi, visszacsináljuk.

/Kezdődött a Gyengélkedőben/

- ...És ez történt.
- Ó. - Endrew-nak ez volt a reagálása, miután elmondtam, hogy Luna mit mondott.
Takarodó után volt már, vacsi után jöttem fel Endrew-hoz, csak itt maradtam. Már pizsama volt rajtam, kezemben egy szarvasgida alakú plüssöt szorongattam, be voltam bugyolálva a takaróval. Hanyatt fekve meséltem a mellettem ülő fiúnak, hátát az ágy elejének támasztotta. Egy laza póló volt rajta, és egy rövid nadrág.
- Alex szerelmet vallott Lunának. És Julie-val láttuk őket a tengerparton csókolózni. És Luna után mondta el, hogy járnak. Egy hónapja! És észre sem vettem... - mondtam ki halkan és odaültem Endrew mellé. Ezt nem tudtam felfogni sehogy sem. Mármint ezt az egész Luna ügyet.
- Én úgy gondolom, hogy legyenek boldogok. De pontosan miért zavar? Tényleg azért, mert hazudott Luna, vagy másért? - kérdezte Endrew és a szemembe nézett.
- Őszintén? Nem tudom. Ó, ennyi az idő?! Sietnem kell! - takaróztam ki. Felálltam és elindultam az  ajtó felé.
- Várj! - szólt utánam Endrew. Hátranéztem.
- Igen?
- Tudod... - kezdte, de megakadt. Tudtam, hogy nem azzal folytatta, amivel tulajdonképpen akarta. - Itt hagytad a plüssöd.
- Ó. - szaladtam vissza, de mielőtt kimentem volna odaléptem hozzá. - Köszönöm.
- Mit?
- Hogy a barátom vagy. - mondtam és az arcára egy puszit adtam.
- Szívesen. - mosolygott rám Endrew. - Jó éjt, csajszi!
- Jó éjt! - és kimentem. Gyorsan a mi hálókörletünkbe szaladtam. Sokáig forgolódtam még, de aztán sikerült elaludnom.

Október 21.
-Luke!-esett be az ajtómon Em.
-Üdv.- mormogtam válaszul,miközben az ablakon át a fákat bámulva szórakozottan gitároztam valamit. Rég nem zenéltem,és már hiányzott. -Miben segíthetek? -tettem le a gitárt magam mellé. Eléggé feldúltnak tűnt.
-Az a köcsög Klaus Anderson állandóan szívat Vízidézésen meg úszáson!
-Bővebben?
-A Vízidézés házimra direkt ráborította az üdítőjét, aztán meg úszáson már többször is direkt,ha páros gyakorlat volt,mindig csak akadályozott, direkt megrúgott és ilyenek! -adta ki magából dühösen,miközben fel-alá járkált.
-Ahha. Hát ez valóban egy barom. De tudod mit…? Visszaadjam neki? -kérdeztem hirtelen felélénkülve.
-Na,az jó lenne!
-Hogy hívják a pofát?
-Klaus Anderson. Negyedéves, Víz.
-Hm. Oké, megoldom.
-Na de mégis hogyan? Ismersz valakit aki Víz elemű és eggyel alattad jár,rajtam kívül?
-Az már az én bajom,de mondom,meg fogja bánni az a cickányfejű! -jelentettem ki harciasan.
Emily felnevetett. -Honnan vetted,hogy cickányfejű? Mert amúgy tényleg.
-Csak egy Luke Foster-féle megérzés. -kacsintottam rá.
-Óó,köszi! -ölelt át már kissé higgadtabban húgom. Miután leszedtem magamról, elhessegettem, és el is indultam,hogy megkeressem a megfelelő embert,aki segíthetne a bosszúállásban.

Okt.21.
Az első ember,aki eszembe jutott, Nate Grogan volt,aki tudomásom szerint Víz elemű, és Emily enyhén bele van zúgva. Igaz, Ő ötödéves,de talán valahogy rajta keresztül elő tudom csalni ezt a Klaus gyereket. Végigkóvályogtam a Víz torony fiú hálókörletének folyosóján,abban reménykedve,hogy csak előkerül. Végül tényleg ez történt. Valamelyik haverjának a szobájából jöhetett,mert hangosan vihorászva,még párszor valamit visszaszólva szakadt el a kilincstől, majd meglátott és köszönt.
-Szia.
-Szia. Tudnál segíteni valamiben? -tértem rögtön a lényegre.
-Persze, remélem.- válaszolt bizakodóan.
-Ismersz egy Klaus Anderson nevű pofát? Eggyel alattad jár elvileg.
-Öhm… -a fiú elgondolkodva meredt ki az ablakon pár pillanatra,majd megszólalt:-Igen, nagyjából tudom ki. Várj,ott is van kint, a parkban. -Az egyik padra mutatott, amire épp ráláttunk fentről.
-Ó,köszönöm! Akkor most megyek is. -azzal a gyorsan a park felé vettem az irányt, még arra sem volt ideje Nate-nek,hogy megkérdezze,miért keresem azt a fiút.
/folytatódik a Parkban/

November 1.

Ma délelőtt 11 tájékán az eső kopogására ébredtem fel, bár először gőzöm se volt,hol vagyok. Aztán rájöttem,hogy Luke szobájában. Egy matracon,a földön aludtam,amiről épp készültem felkelni,de egy hatalmas dörrenő hang kíséretében bevertem a fejem a radiátorba,ami felettem volt. Erre végre felriadt Luke is,aki a rendes ágyában aludt.
-Mi van? Mi a bánat volt tegnap éjjel? -kérdezte dörmögő hangon,üdvözlésképpen.
-És én miért vagyok itt? -érdeklődtem tőle álmos hangon,a homlokomat dörzsölgetve.
-Ja,várj,mi idióták,tegnap a táncikálás helyett feljöttünk ide bulizni! -ugrott be barátomnak.
-Szuper. És mit műveltünk?
-Háát… Nem akarlak lelombozni,de valaki kitalálta közülünk,hogy animágiáljunk,és ijesztegessük hópárduc és hiúz alakban az elsőéveseket. De aztán a Víz eleműek házvezető tanára eléggé leteremtett minket,és büntetőmunkát ígért.
-És ki volt az az elmebeteg,aki kitalálta?-kérdeztem felháboroda.
-Te.
-Mi? Dehogyis! Asszem Bob volt az,már beugrott.
-De Te lelkesen támogattad! Aztán én is… -tette hozzá keserűen.
Haverom hálószobája nem volt túlságosan rendben. Konfetti volt a földön mindenhol, üres,egykor sütőtöklevet tartalmazó poharakkal volt telehalmozva az íróasztala,valamint sütimaradékokkal. Az ágy alatt megpillantottam az Ellenségedet 10 Percre Egérré Változtatós csodacucc csomagolását. Valaki felhozott egy töklámpást,és az állólámpa tetejére helyezte. (?) Tekintetem egy kóláspalackra siklott,és eszembe jutott az este többi eseménye is.
-Uhh. Tett vagy Tett-eztünk is,igaz?
-Igen. -felelt Luke,hangjában fáradt lemondással,miközben kikászálódott az ágyból.
-És miért nem küldtél haza?- jutott eszembe hirtelen.
-Mert már hajnali fél három volt,Te maradtál itt utolsónak,és már nem akartam,hogy zavarkolódj a folyosón,amíg visszamész.
-A többiek mikor húzták el a csíkot?
-Hát,olyan kettő körül. Addig tartott a diszkó a Nagyteremben,úgyhogy akkor még nyugodtan visszamehettek a hálójukba. Aztán Te még maradtál, előrángattam a vendégmatracot,amit itt tárolok az ágyam alatt ilyen esetekre,és még világmegváltó beszélgetéseket folytattunk egy félóráig. -vázolta fel az éjjel történteit Luke.
-Jé,tényleg. -az órámra néztem,amit persze elfelejtettem levenni alvás előtt. -Na,asszem a reggeliről már lemaradtunk. -húztam el a számat. -De egy kis kávé remélhetőleg maradt.
-Azt én is ajánlom. -ásított Luke,miközben odavánszorgott pizsamában a tükörhöz,és felsóhajtott: -De így mégsem kéne emberek közé mennünk,nem gondolod? -Én is felkeltem és odaálltam a tükörhöz.
-De,gondolom. - azzal próbáltam kissé összerendezni az oroszlánsörény-szerűen álló hajam.
Később visszamentem az én szobámba,kerestem tiszta ruhát,és lementünk az Étkezőbe. Szerencsére nem csak mi voltunk későn kelők ma, más csoportokat is láttunk,akik éppen most kullogtak elő,hogy egyenek valamit, ezért direkt hagytak egy kis reggelit még pár asztalon.

November 9.
/elkezdődött a Lány Hálókörletben/

Megálltam Nate ajtaja előtt,és két bátortalan koppintással jeleztem,hogy bemennék. Nem érkezett válasz,pedig az ajtó alatti résen át fény szűrődött ki. Így aztán gondoltam egyet és benyitottam. A hálóhoz tartozó fürdőszobában lehetett, ugyanis be volt csukva az ajtaja, és vízcsobogás hallatszott belülről. -Biztos fürdik…-gondoltam,miközben engedve kíváncsiságomnak,körülnéztem az íróasztalán. Lelombozódva vettem tudomásul,hogy jövőre nekem is esztelenül hosszú házi dolgozatokat kell költenem a legérdektelenebb elméleti témákról. Gondoltam bekiáltok neki,hogy itt vagyok,de aztán meggondoltam magam. Csendben leültem az ágyára,és vártam.
Pár perc múlva kivágódott a fürdőajtó,és a fiú alsógatyában, fogkefével a szájában csörtetett ki. Mivel a kinyíló ajtó pont eltakart, ezért csak valamivel később vett észre.
-Jé,Te itt vagy? -lepődött meg,miközben majdnem kiesett a fogkefe a szájából. -Üdv.
-Szia. -mosolyogtam rá szelíden. -Hogysmint? Nem zavarlak?
-Nem. Várj,csak befejezem…-mutogatott a szájára,majd még gyorsan eltűnt egy fél percre,de aztán már le is vetette magát mellém.
Egy kis ideig csak ültünk,a vállára hajtottam a fejem. Később azonban már kezdtem érezni,hogy azért még is csak meg kéne szólalnia valakinek.
-Öh,tudod… Egyik nap az a puszi, szóval azzal…?
-Kérsz most is? -vigyorgott rám.
-Idióta. -hagytam rá nevetve,és játékosan összeborzoltam a haját. -De ahogy gondolod.
-Oké! -vágta rá lelkesen, de a sima puszi helyett azonban váratlanul megcsókolt.
-Uh,bocsi,ha nem akartad volna…-kapta el a pillantását rólam utána.
-Jaj,dehogy is! -öleltem át megkönnyebbülten, belül valami elmagyarázhatatlan érzéskavalkáddal küzdve.
-Gondolom,már rájöttél,hogy mennyire beléd vagyok zúgva. -mondta halkan.
-Igen,de én is beléd. -válaszoltam nevetve.
Jólesően nekidőltem és még mindenféléről beszélgettünk.
-Tényleg,van valami háziállatod? -jutott eszembe hirtelen.
-Igen,otthon van egy kutyánk.
-Úú,és milyen? Hogy hívják?
-Jerry. Egy három hat éves border collie.
-Tényleg? Fú,úgy szeretem azt a fajtát. -lelkesedtem fel.
Ezzel a témával még elvoltunk jó sokáig, mesélt mindenfélét Jerryről,aztán amikor legközelebb az órámra néztem,megdöbbenten láttam,hogy eltelt az idő. Így aztán jó éjt kívántam Neki,és visszamentem a hálómba. Közben alig bírtam magammal a boldogságtól, és alig vártam hogy majd elmesélhessem Crysnek a történteket.

Nov. 18.

-Luke,szerintem ezt nem gondoltuk végig. -tettem csípőre a kezem.
-Hát azt senki nem mondta,hogy végiggondoltuk, de ez így lesz fair. -válaszolta diplomatikusan,közben láttam,hogy küzd a kitörni készülő röhögőgörcsével.
Ugyanis azt találtuk ki,hogy egy napig cserélünk egymással,de konkrétan mindenben. Tehát órán egymás helyére ülünk, egymás szobáját használjuk egy éjjelre,meg minden másban cserélünk. (Természetesen csak nekünk juthat eszünkbe ilyen elvetemültség.) Úgyhogy mára hivatalosan Luke Foster vagyok,engem meg Ő fog "helyettesíteni".
-Anyám,de fura lesz a Jesse-re hallgatni!
-Hát még nekem a Luke-ra! Ó és jut eszembe: lesz egy húgom is mára!
-Jé tényleg,nekem meg egy öcsém. Mindig is vágytam egy öcsikére! -villanyozódott fel barátom.
-Óó,hát azt az átkot nem fogod kitapasztalni egy nap alatt,hogy milyen ha tényleg van egy! Kedves Jesse Dwane. -tettem hozzá.
-Na jó. Te meg vigyázz a kaktuszaimra! Ha valamelyiknek is egyetlen tüskéje besárgul,vagy valami, az arcodba vágom. -védelmezte növényeit Luke. Vagyis Jesse.
-Jó,akkor meg én is figyelmeztetlek,hogy ha kárt merészelsz tenni a függőágyamban, Luke ízekre szed! -közöltem fölényes vigyorral.
Ekkor Emily jelent meg a láthatáron.
-Szia Luke,légyszi segí…
-Oké,intézéttek el! -lökött oda lány elé,majd elhúzta a csíkot.
-Most hova mész? -kérdezte egyszerre felháborodottan és értetlenül Emily.
-Öh,na, szóval. Ma reggeltől holnapig én képviselem a Luke Foster nevű állampolgárt,közös megegyezés alapján. Az a göndör hajú úriember pedig nem már, mint Jesse Anthony Dwane.
Egy pillanatra úgy nézett rám,mint egy komplett idiótára, de aztán -mivel már gondolom hozzászokott az ilyen,a bátyjától származó agyament ötletekhez- vette az adást. Én pedig belül nem éreztem magam valami jól,hiszen a lány szemében úgy tűnik,még most sem leszek több A Luke (vagyis most Jesse) Idióta Haverjánál. De aztán nem foglalkoztam ezzel a problémával többet. Szemmel láthatóan már alkalmazkodott a kissé abszurd cseréhez,mert aztán vigyorogva megkérdezte:
-Oké,akkor Luke, kérlek segíts,és mondd meg,mi baja a kaktuszomnak,mert elkezdett barnulni a…
-Ó,hogy az összes Fosternek kaktuszmániásnak kell lennie! -fakadtam ki hirtelen,de aztán észbekaptam. -Izé,szóval,nem úgy értettem. Persze,hugi, mindjárt megnézem,és… Majd valamit kitalálok. -közben hátrasandítottam helyettesemre,hogy vajon mit szólt a zseniális alakításomhoz. Éppen a folyosón vihogott az ablakpárkányba kapaszkodva,de amikor észrevette,hogy nézem, jelezte,hogy jól csinálom.