Fiú hálókörlet

Augusztus 30.
- Á-á, rólad is lesz kép - mondtam. - A barlangépítő csapatunk szerves tagja vagy.
Végül hosszas győzködés után sikerült létrehoznom egyet-egyet. Majd bosszúból ők is csináltak rólam.

Joseph:


Crystal:


Én...:

Augusztus 30.

Az energiaújratöltés után gyorsan befejeztük a festést (mind a hárman két ecsettel dolgoztunk fejenként, hogy az egész szürke legyen). Majd amíg az apróbb díszítéseket rábíztuk Joseph-re, addig mi Crys-szel megpróbáltunk egy párnát varrni bele. Nagy nehezen sikerült összehoznunk, de mire végeztünk már vacsoraidő volt.
- Ügyesek voltunk, nem igaz? - néztük mindannyian a kis lakást. Mindenképpen zseniális lett. - Na, azt hiszem kitettünk magunkért rendesen.
- Az nem kifejezés - karolta át a vállamat Joseph. - Na menjünk enni, mert éhen halok!
Ezzel mind így éreztünk, úgyhogy elégedetten lementünk vacsorázni.

Szeptember 9.

A vasárnapi napot természetesen Joseph szobájában töltöttem és próbáltam segíteni neki a ruhakészítésben. A délelőtt folyamán (nem tudom, honnan) sikerült beszereznie a szükséges anyagokat és kiszabni őket, amíg én a próbababát készítettem el, ami méretileg Crys hasonmása volt.
- Na, milyen lett? - kérdeztem, miközben ragtapaszt tettem vérző ujjamra. Mondjuk azt, hogy az egyik drót meglehetősen önálló gondolkodású volt.
- Tökéletes - ragyogott fel Joseph arca. - Majd, ha poteidaidaként az egyik New York-tól nem messze eső tónál örködöm, akkor nyitok egy szalont és te fogod nekem elkészíteni a próbababákat.
- Jaja - értettem egyet. - Én pedig a pincében boszorkánymesterként fogok dolgozni az elemi világnak.
- Továbbra sem olvastad el, ugye? - nézett rám reménykedve.
- Dehogyis. Tudod, milyen hosszúak?
- Persze. Mit szólnál, ha csak a krónikákat olvasnád el? Azok rövidek.
- A miket? - húztam fel a szemöldököm.
- Bane krónikák. Tessék, ott vannak a polcon - mutatott a szóban forgó kötetekre.
- Tényleg nem vészesen hosszúak - méregettem őket biztonságos távolságból. - Majd elviszem, ha végeztünk itt, rendben?
- Szavadon foglak - állt fel Joseph. - De most munkához! Ez nem lesz kész két perc alatt és ha csak lazsálunk, akkor Crys kénytelen lesz a császár ruhájában menni. Ne, ne kérdezd. Egy mese. Azt jelenti, ruha nélkül.
- Tudom, mit jelent! - tettetettem felháborodást. - Na, lássunk hozzá.
Egészen délután ötig robotoltunk déltől, mire teljesen kész lett a felső része a ruhának, ami most úgy nézett ki, mint egy sötétkék, gyöngyös miniruha. A varrásban és (főképp) a tartásban sokat segítettem, de a gyöngyök elhelyezését valahogy nem merte rám bízni, úgyhogy leültem és festegettem az egyik megmaradt sötétkék ruhaanyagra.
- Ez így is jól néz ki - sandítottam reménykedve Joseph-re, aki viszont azonnal leintett. - Ember, alig várom, hogy végre boszorkánymester lehessek és akkor eskü, besegítek neked a mágiával...
- Rendben. Min ügyködtél, amíg én dolgoztam? - vette ki a kezemből az anyagdarabot.



- Tök jó lett - mosolygott Joseph.
- Köszi.

Szeptember 9.

Joseph elégedett, de szerény pillantással nyugtázta Crys reakcióját.
- Pedig még nincs is kész, csak a felső része meg a szoknya egy része - felelte. Igen, pont akkor bajlódtunk a szoknyával már vagy tíz perce, amikor betoppant Crystal. El nem tudjátok képzelni, milyen nehéz tartani az ilyeneket. És már fogyóban van a ragtapasz is...

Szeptember 9.

- Ó, nem kell - legyintett Joseph. - Minjárt befejezzük az alapszoknyát és arra jön majd a fodros második réteg, amit majd masnival díszítünk. De az ráér később is, úgyhogy ha ezt összevartuk, akár fel is próbálhatod.

Szeptember 9.

- Ülj le valahova - mondta Joseph, de szerintem igazából nem is figyelt, mert már teljesen belefeldkezett a varrásba.

Szeptember 9.

- Ha összevizezed az anyagot, véged van, Tündérlány - fenyegette meg a szabóollóval Joseph a lányt, miközben az utolsó öltéseket csinálta. - Na, kész is van. Shane, kérlek, leveszed a babáról?
- Természetesen... - morogtam, mert pontosan tudtam, hogy ez nem olyan egyszerű, de azért valahogy csak sikerült. - Tessék! - nyújtottam Crys-nek.

Szeptember 9.

- Majdcsak sikerülni fog egyszer és nem szeretném, ha itt történne meg a siker - legyintett Joseph. - Na, felvetted?

Szeptember 9.

- Csini. Fordulj! - parancsolta Joseph. - Gyönyörűen áll rajtad. Nem szoros?

Szeptember 9.

- Azt hiszem, ha túléli azt a bálat Crys-en, hivatalosan is zseinális vagyok - csóválta a fejét Joseph, miután Crystal bement visszaöltözni. Hát igen. Amennyit ő ugrálni fog... - De hallottad? Imád.
- Hát persze. Hiszen nem hivatalosan zseniális vagy - nyomtam piszit az arcára.

Szeptember 9.

- Hagyjad, majd én! - ugrottunk egyszerre a ruhához Joseph-fel.

Szeptember 9.

- Nem, dehogy - nyugtatta meg Joseph.
- Csak egy kicsit - mondtam én.

Szeptember 9.

- Tudsz esetleg most egy kicsit segíteni? - kérdezte Joseph a lánytól. - Hogy a fodrok jó helyen legyenek, négy kéz nem elég.

Szeptember 9.

Alig fél órával (és a tűk helyére a kezemhez három ragtapasszal) később sikerült befejeznünk a formázását.
- Üljetek le, ezt inkább egyedül csinálom - hessegetett el minket Joseph és varráshoz látott.