Fiú hálókörlet

First topic message reminder :

A fürdőszoba is a hálószobádon belül található.

Nov.25.
Ma reggel amikor elhúztam a vaskos sötétítőfüggönyöket, egyáltalán nem számítottam arra,hogy nem is akármilyen havas tájkép fog fogadni. A tény,hogy egész éjjel esett a hó,és mi rövidesen kimehetünk hógolyózni, elégedett vigyort csalt az arcomra. Így ,szórakozott örömködéssel nekiálltam a reggeli készülődésnek.
/folytatódik a Parkban/

Dec. 11.

-VÁÁÁÁ! -szívroham kerülgetett,amikor felriadtam hajnali három óra tizennégy perckor. Ugyanis valamelyik mókás kedvű osztálytársam (gondolom Luke Foster) beállította az ébresztőórámat erre a zseniális időpontra. Ám ezt nem gondolta végig,ugyanis szépen úgy döntöttem,hogy átmegyek hozzá és megtisztelem jelenlétemmel,ha már felkeltett.
-Milyen terveid vannak velem hajnali háromkor,elvtárs? -nyitottam be a szobájába,jó hangosan beszélve, és közben a villanyt felkapcsolva. Valaki megrázkódott a takaró alatt,majd megjelent egy kócos, göndör fürtös fej a takarók közül.
-Jesse Anthony Dwane,közlöm veled,hogy…
-Hogy? -kezdtem kiakadni.
-Jaa. Várjál. -ült föl az ágyon. Tényleg. Beállítottam az órádat,hogy csörögjön neked három óra tizennégykor. Méghozzá azért,hogy valamit most sürgősen megmutassak neked a tetőn.
-A tetőn? -néztem rá kétkedve,idegesen kisöpörve pár hajtincset a homlokomból.
-Aha. Gyere! -ugrott ki az ágyból, ekkor észrevettem,hogy ő már fel volt öltözve.
Vállat vontam és követtem. Óvatosan, figyelve,hogy ne nyikorduljon az ajtó,kiléptünk a folyosóra,és az egyik ablakból óvatosan kilépve az alattunk elterülő Társalgó lapos tetőjén landoltunk.
-Mit akarsz mutatni? -kérdeztem,miután körbekóvályogtuk a tetőt zsebre tett kézzel.
-Olvastam az egyik végzősöknek szóló tankönyvben,Tűzidézés fakt volt éppenséggel,hogy meg tudjuk azt csinálni azt elvileg,hogy szabadesés közben,mielőtt a földnek vágódnánk,tűzidézéssel le lehet fékezni a levegőben magunkat és puhán földet érni.
-Ahamm. -mormogtam,miközben kissé lehajoltam, négy és fél emelet magasságból szemléltem az alattunk lévő füves terület halvány sziluettjét.
-Vigyázz,le ne ess még addig, … -szólalt meg hirtelen, közvetlen mögöttem Luke,mire úgy megijedtem,hogy elszédültem és elvesztettem az egyensúlyomat.
-Basszus! -ordított utánam,miközben zuhantam. Majdnem belőlem is kiszakadt egy tagolatlan üvöltés,de még időben visszafogtam magam,hiszen épp hálószobák ablaka előtt húztam el,egyre csak gyorsulva. A hajam az arcomban volt teljesen,semmit nem láttam,és kezdett az adrenalinszintem erősen felkúszni. Egy másodperc töredékébe telt,és gyorsan sikerült tüzet idéznem. Ügyetlenül próbálkozva nagy nehezen úgy fordultam,hogy a perzselést magam alá tudjam irányítani. A szívem a torkomba dobogott,még akkor is,amikor éreztem,hogy lassítok,és fokozatosan átváltok lebegésbe,majd megállapodok egy jó méterrel a föld fölött. Ám ez sem tartott sokáig,pár pillanat múlva megszűnt a tartás,és elterültem a földön,de szerencsére minimális fájdalommal történt mindez. Luke elrettent arccal bámult rám fentről. Gyorsan felpattantam,és lelkesen integettem neki. Első reakciója egy döbbent pillantás volt,majd végre felfogta,hogy minden oké. Elkezdtem mutogatva-hadonászva tudtára adni,hogy javaslom: próbálja ki Ő is. Megvonta a vállát,és utánam is ugrott. Neki is hasonlóan jól sikerült a leérkezés.
-Na,milyen volt? -kérdezte lihegve, örömtől sugárzó arccal.
-Állati! Te mióta gyakorlod ezt éjjelente?
-Hát… Ami azt illeti,Te voltál az első kettőnk közül,aki ezt kipróbálta. -közölte ártatlan vigyorral.
Kinyitottam a szám,hogy mondjak valami csúnyát,de aztán meggondoltam magam,és inkább agresszíven hátba vágtam barátomat,és felosontunk az egyik ablakon át vissza a szobánkba.

december 15., hétfő

-Kipp, kopp, ki kopog? - kiabáltam be Shane ajtaján.

december 15., hétfő

-Nem így kell erre válaszolni - motyogtam durcásan, miközben belöktem az ajtót.

december 15., hétfő

-Hát, az attól függ, kinek kéne válaszolnia - nyomtam meg szúrósan a "kéne" szót. - De, mindegy is. Nem veszel észre valami újat nálam? - nyomtam az orra alá új szerzeményemet. - Olyan cuki!!!

december 15., hétfő

-Ajj, ne légy gonosz - biggyedt le a szám. - Inkább segíts nevet találni! Hmm... Rózsaszín békajelmeze van... Akkor tuti lány! - méláztam hangosan.

december 15., hétfő

-A... mihez? - kérdeztem, zavarodottan pillantva Shane-re. - Az mit jelent?

december 15., hétfő

-Merlinem, javíthatatlanul gonosz vagy - forgattam a szemem. - Na jó, magamra maradtam - fordultam vissza újdonsült plüssömhöz. - Hmm... - hunytam le fél szemem, és közelebbről is megnéztem az újdonságot. - Legyen a neved... Charle! - kiáltottam fel hirtelen, hatalmas mosollyal az arcomon. - Ez az! Megvan! Király vagyok - közöltem önelégülten Shane-nel.

december 15., hétfő

-Utállak - veregettem vissza a vállát vigyorogva, majd fáradtan hátrahanyatlottam Shane ágyára. - Áh, lejártam a lábamat, valamint az ujjaim majdnem lefagytak a helyükről - panaszoltam. - Hideg vaaan... - nyüszítettem. - Egyébként - könyököltem fel, amikor a szemem megakadt valamin. - Ez mi? - kérdeztem kíváncsian a kis sárkányszobrocska láttán.

december 15., hétfő

-Ezt komolyan te csináltad? - könyököltem fel izgatottan. - De cuki! Mi a neve? Játszhat Charle-al?

december 15., hétfő

-Na de miért ne? Biztos vagyok benne, hogy szívesen játszana velem.

December 15., hétfő

- Biztos vagyok benne, hogy sohasem tudna aludni, ha hozzáérne az a monstruo - tiltakoztam.

december 15., hétfő

-Az a... micsoda? Beszélj már érthetően, s'il vous plaît - öltöttem rá nyelvet, aztán visszafordultam a sárkányhoz. - Szia, édibédi! - közelítettem fel az ujjaimmal.

december 15., hétfő

-Jaj, de kis cuki itt valaki... - kacsintgattam a sárkányra, amikor hirtelen... megmozdult.
Megdermedtem.
-Öhm... Shane, azt hiszem, a sárkányod megmozdult - közöltem tapintatosan.
Ebben a pillanatban a sárkány elvetődött a helyéről, és egy morranás kíséretében a kezemen landolt. Visszanyeltem a sikolyomat, és próbáltam higgadtan kezelni a helyzetet.
-Ezt... hogyan? - kérdeztem természetellenesen vékony hangon.