Nagyterem - másnéven az étkező

Itt tartják a rendezvényeket és itt étkezik az iskola összes diákja.

Augusztus 26.

- Joey, maga már evett? - fordultam az Őrzőmhöz, mikor a Nagyteremhez közeledtünk. Ő bólintott. Néha komolyan azt hiszem, hogy az az ember néma, hiszen bólogatni szokott vagy a fejét rázza.
- Megvárom kinn a kisasszonyt. Nem megyek be. Pihenésre van szükségem.
Ó, köszönöm, Joey. Nagyon köszönöm, hogy Ön az én Őrzőm. Természetesen még jobban jártam volna Jonathan Őrzőjével, de Joey is megfelelt, ezekért a szabad percekért. Beléptem a Nagyterembe és megcsapta az orromat a reggeli kellemes illata. Gondolataimba mélyedve indultam el a levegő asztalához, mikor hirtelen összeütköztem valakivel.
- Istenem, sajnálom - hajoltam le a fiúhoz. Két napja vagyok itt és két embernek sikerült nekimennem. Fantasztikus vagyok, egyszerűen fantasztikus.

Augusztus 26.

Oké, nagyon fáradt lehetek, ha egy ilyen vékony csaj képes volt feldönteni.
- Bocsi, nagyon fáradt vagyok - tápaszkodtam fel. - Hé, veled már találkoztam!

Augusztus 26.

- Tényleg - mosolyodtam el, mikor felismertem a fellökött fiúban a tegnap esti srácot, aki ránk köszönt. - Sajnálom, hogy úgy elrohantam - szabadkoztam.

Augusztus 26.

- Semmi - legyintettem. - Crystal azt mondta, hogy sűrű pillanataid vannak. Most jössz enni?

Augusztus 26.

- Aha! - udvarias szerettem volna lenni, nem jött össze. A középső, a legnagyobb asztalhoz ültünk. Igazán reméltem, hogy nem baj, ha oda ülök a fiú mellé. A középső asztal volt a nagy, közös. Mellette ég volt négy kisebb, ezek az egyes elemek asztalai voltak. Mielőtt leültem volna még körbefordultam, hogy megkeressem a tekintetemmel a bátyámat. Meg is találtam. Szokásához híven a levegő asztal asztalfőjén foglalt helyet és nagyban beszélgetett mindenkivel. Intettem egy aprót, de nem vette észre.

Augusztus 26.

- Nem nagyon vannak barátaim - vontam meg a vállamat. - De ha szeretnéd, visszaülök a levegő asztalhoz.
Fel sem tűnt a bókja. Mikor újra gondoltam, hogy mit is mondott, rendesen el is pirultam. Na, nem mintha nem hallottam volna elégszer, hogy jaj, hercegnő, de gyönyörű. De egyik sem volt őszinte, csak mondták, mert az újságoknak, a világhálónak, a tévének ez kellett.

Augusztus 26.

- Ja, nem. Maradj nyugodtan. Nekem sincs kivel ennem, mert a haverjai még alszanak - ásítottam. - Tejet?

Augusztus 26.

- Ó, köszönöm - csendben ettünk egy darabig, majd észbe kaptam. - De udvariatlan vagyok. Be sem mutatkoztam. Wendy vagyok. Te?

Augusztus 26.

- Shane - nyeltem le az utolsó falataimat. Ellenben egy csomó velem egykorú fiúval, én nem tudok sokat enni. - Hogyhogy nincsenek barátaid?

Augusztus 26.

- Hosszú történet - legyintettem. - Igazából apám mindenkitől félt. Egyszer volt egy barátom, mikor bemutattam neki, elküldte őt jó messzire, azóta nem láttam. De mielőtt elment a családjában mindenki sírt. Csak nem szerettem volna, hogy ugyanez megtörténjen. Meg mint mondtam, mindenkitől félt - úgy éreztem, mintha hirtelen mindent el akarnék mesélni. Túl sokat beszélek. Á!

Augusztus 26.

- Nincs túl jó kapcsolatod a szüleiddel, ezek szerint? - dőltem hátra, hogy jobban figyelhessem Wendy-t.

Augusztus 26.

- De, imádom őket. Te jól kijössz a szüleiddel? - tudakoltam.

Augusztus 26.

- Ó, őt tudom ki! - mosolyodtam el. - Reggel láttam, köszöntem is neki. Nagyon aranyos. Ezek szerint a nagymamáddal élsz?

Augusztus 26.

- Mármint itt? - kérdeztem vissza. - Itt ugyanúgy vagyok, mint a többiek. Van saját szobám, meg minden.

Augusztus 26.

- Nem úgy értettem. Otthon - mosolyogtam továbbra is. Hirtelen két kéz ragadta meg a vállamat, én meg sikítani kezdtem. Aki megfogta a vállamat, villámgyorsan a számat is befogta.
- Cssss, Wendy. Azt akarod, hogy mindenki téged halljon?
- Jonathan - fordultam hátra és lehámoztam magamról az ujjait. - Még egy ilyet csinálsz és megöllek! - aztán kedves mosollyal Shane felé fordultam. - Ő a bátyám, Jonathan. Jonathan, ő meg Shane. Tegnap is találkoztam vele, ma meg neki mentem az ebédlőben.

Augusztus 26.

Csak miután újragondoltam a fiú szavait, akkor tudatosult bennem, hogy mit is akart ezzel a temetővel mondani.
- Ó, istenem. Sajnálom. Nem akartam a szüleidről kérdezgetni. Nem tudtam - hajtottam le a fejemet. - Én elkísérlek. Jonathan?
- Cameron! - ordítottak páran elég hangosan. - Gyere!
Jonathan felkapta a fejét. - Bocs srácok, mennem kell!

augusztus 26.

Levelem elküldése után a Nagyterembe mentem enni. Ahogy beléptem az ajtón, tekintetemmel a Víz eleműek asztalát kerestem meg először. Az asztalnál még csak pár diák ült, a legtöbben közülük felsőbb évesek, illetve láttam egy megszeppent gólyát meg két alsóbb évest. Habozás nélkül indultam el az asztal vége felé, ahol az elsős üldögélt, szemlátomást kissé idegesen.
-Szia! - huppantam le mellé, és rámosolyogtam.
A lány nagyot ugrott ijedtében, aztán kissé remegős hangon válaszolt.
-Szia!
-A nevem Crystal Holloway. Negyedéves vagyok. Na és Te? - mosolyogtam biztatóan.
-Sissy Wahne. Elsőéves.
-Örülök a szerencsének, Sissy. Kérsz egy kis mézet? - kínáltam, mert nagyon úgy tűnt, hogy még egy falatkát sem evett.
-Igen, kérek - szólt kissé félszegen a lány, és elvette a felé nyújtott csuprot.
-Te vagy az első? - kérdeztem a pirítósom megvajazása közben.
-Tessék?
-Az első Víz elemű elsőéves az idén.
-Igen - szólt kissé elfúló hangon. - Bár a barátnőm, Hanna is Víz elemű lett, ő viszont majd csak holnap jön - folytatta kissé felbátorodva.
-Addig nem próbálsz ismerkedni más elsőévesekkel? Látom, a Föld eleműekhez már öt is érkezett - pillantottam az említettek asztala felé.
A lány lehajtotta a fejét, és kissé megrázta szőke buksiját.
-Értem. Nos, nem oldódnál fel, ha úsznánk egy kicsit? - kérdeztem biztató mosollyal. - Van egy varázslatos tenger a közelben, ha esetleg arra vágynál.
-Most nem, köszönöm.
-Rendben. De ha esetleg valamire szükséged van, a 142-es szobában megtalálsz - mosolyogtam, aztán felálltam. - Kellemes napot!
-Viszlát, Crystal! - nézett utánam a lány, és egy futó pillanatra ő is elmosolyodott.
A mosolytól megkönnyebbültem. Úgy éreztem, sikerült egy kicsit megédesítenem a napját. Valamilyen oknál fogva magamra emlékeztetett. Én is pontosan ugyanilyen szorongva vártam az első napomat. Nekem azonban akkor még nem volt ott Em, akinek az érkezésétől kicsit megnyugodhattam volna. Örültem, hogy Sissy-nek van olyan, akit várhat.

Augusztus 26.

- Szia! - álltam meg Crystal mellett. Mióta kijöttünk az igazgatói irodából Joeyt kerestem, de egyszerűen felszívódott. Hál' Istennek. - Bocsánat, hogy tegnap este úgy felszívódtam.

augusztus 26.

-Szia! Semmi baj, ha szólít a kötelesség, nyugodtan menj csak - mosolyogtam. - Keresel valakit? - kérdeztem, utalva nagy sietségére, amilyen állapotban találkoztunk.