Nagyterem - másnéven az étkező

First topic message reminder :

Itt tartják a rendezvényeket és itt étkezik az iskola összes diákja.

augusztus 27.

-Szia! A nevem Crystal Holloway - mosolyogtam rá, és valószínűleg cseppet sem látszott rajtam, hogy majdnem felkiáltottam a meglepetéstől.
Ő Shane pasija! - villogtak a fejemben 1000 watton a gondolatok. Miközben Em és Luke is bemutatkozott, észrevétlenül szemrevételeztem a helyzetet. Titkolják. Nagyon jól. Annyira jól, hogy ha nem tudnék róla, azt mondanám, tényleg csak barátok. Lenyűgöző színészi tehetségek.

Eleinte furcsa volt a hangulat. Hirtelen gőzünk se volt,hogy miről kéne beszélgetnünk,amihez mindenki hozzá tudna szólni.

augusztus 27.

-Az már biztos - nevetett fel Luke, és játékosan összeborzolta húga haját.
Észrevettem Shane figyelmeztető pillantását, és enyhén elpirulva inkább a vacsorámnak szenteltem a figyelmemet.

-És te mit csináltál ma? -érdeklődtem Josephtől.

augusztus 27.

-Nem is mindenhová - méltatlankodott Shane húga. - Egy csomó helyen nem is jártunk. Például a tengerparton, ahol viszont úgy tűnik, több új lánybarátot is szereztél - nézett ránk kíváncsian a kislány. - Juliette Brooke vagyok.

Augusztus 28.

/Elkezdődött a Parkban/
Mikor megérkeztem az étkezőhöz alig láttam valamit is a tömegtől. Arra gondoltam hogy visszamegyek a szobámba,hátha addigra kevesebben lesznek,de a hasam annyira korgott,hogy inkább maradtam a zsúfolt étkezőnél. Letelepedtem nagy nehezen egy asztalnál,majd éppen a számba vettem volna az ételt,erre valaki rám öntötte az üdítőjét. -Ajj...-kapok észhez. Aki rám borította az üdítőt nem más volt mint Shane,aki tegnap segített cipekedni. -Neked is jó reggelt! -fogadom el a szalvétát és törlöm vele a hajamat. -Csak azért nem akadok ki rád,mert tegnap segítettél,meg mivel nagy a tömeg. -kuncogtam,majd megkérdeztem hogy nincs-e kedvük mellém ülni.

augusztus 28.

Este még annyit beszélgettünk Em-mel, hogy tizenegykor ébredtünk rá, hogy lassan aludni kéne. Ennek megfelelően, mikor hétkor csörgött a vekker, hogy le ne csússzak a reggeliről, körülbelül úgy néztem ki, mint egy élőhalott. Egyedül az vigasztalt, hogy amikor Em kinyitotta a saját ajtaját, ő se nézett ki különbül.
-Oké, valamivel fel kéne turbóznunk magunkat - pislogtam laposakat a Nagyteremhez vezető úton.
-Jah - ásított egy hatalmasat Em.
-Helló, csajok! - ugrott közénk egyszer csak Luke.
Csak valami dörmögésfélére futotta tőlünk. A fiú összeráncolta a homlokát.
-Mi bajotok van?
-Víz elemű dolog - legyintettem.
Amikor beléptünk a Nagyterembe, láttam, hogy egy palack hideg vizet is adtak a reggelihez. Úgy rohantam oda, mintha az életem múlna rajta, hogy igyak egy kortyot, viszont amikor leültünk, és tényleg sikerült innom egy kicsit, újra felpörögtem.

-Emberek,történjen már valami...-motyogtam bele a kávésbögrémbe.
Erre minden előzmény nélkül Luke bemutatott egy élethű macskanyávogást jó hangosan a fülembe,úgy,hogy majdnem felugrottam az asztaltól,úgy megijedtem.
-Tessék,történt valami. -vihorászott,erre én felé böktem egy villával.
-Körülnézhetnénk az erdőben. Vagy a könyvtárban. Melyikhez van kedvetek? -vetettem fel pár perc múlva,miután nagyjából felébredtünk a reggeli hatására.

augusztus 28.

-Erdő - szavaztam villámgyorsan.
Ahogy körülnéztem az asztalnál, észrevettem Sissy-t, aki szintén rám pillantott, majd félszegen intett. Sugárzó mosollyal intettem vissza, aztán a lány visszafordult barátnőjéhez - feltehetőleg Hannához.

-Te is jössz,Luke?
-Ahamm.
-Jó,akkor öt perc múlva találkozzunk a bejáratnál! Hozom a fényképezőmet is,meg pár apróságot még. -kiáltottam oda a többieknek,és elviharzottam a hálóm felé,hogy összeszedjem a cuccokat.

/folytatódik az Erdőben/

/Elkezdődött a Lány hálókörletben/

A Nagyterem zsúfolt volt, alig lehetett egyáltalán a konyhás pulthoz menni. Miközben Alex törte az utat, miközben 'Bocsánat'-okat, 'Elnézést!' kiáltozott. Mikor odaértünk, a reggeli finom volt: virsli, ketchup, tükörtojás, rántotta, kenyér.
- Hova üljünk? - sóhajtottam fel a szememmel helyet keresve.
- Gyertek! Ide! - szólt hozzánk egy srác a nagy asztaltól.
- Csinálj úgy, mintha nem hallanád! - mondta Alex rám nézve.
- Miért? - kérdeztem.
- Majd elmondom. Gyere! Ott van Luna! - mutatott egy iránya. Odamentünk hát, meglepetésemre egyedül ült, pedig ő aztán társasági lény a javából.
- Szia! Mi a baj? - kérdeztem tőle és leültem mellé. Alex elénk ült, már el is kezdett enni.
- Sziasztok. - motyogta, de nem nézett fel.
- Luna! Mi a bajod? - tettem fel a kérdést megint.
- Minden, érted?! Minden! - mondta, és majdnem elsírta magát.
- Lányok... - motyogta Alex.
- Alex... - mondtam fenyegetően, így nem mondott mást.
- Hagyjad. Igaza van. - mondta szipogva. - Én csak egy lány vagyok, semmi más. - a 'csak egy lány'-t olyan hanggal mondtam, hogy megijedtem.
- Na, jó, fejezd be a depizést, mert én is az leszek. - mondta Alex a villájával hadonászva.
- Ismeritek az osztálytársamat, Lily Parkert? Na, az egy idióta... Egy... Borzalmas lány! - mondta kifakadva. - Azt mondta, hogy ronda vagyok!
- Mert? - kérdezte érzéketlenül Alex, amitől sípcsonton kellett rúgnom. - Befejeznéd, kérlek?!
- Ha te is befejezed! - mosolyogtam rá és újra barátnőm felé fordultam. - Miért mondta neked?
- Mert Adele-t meg akartam védeni! Érted?! Úgy volt, hogy ugye előttem van az ő szobája, aztán reggel nyitva volt az ajtaja, és éppen szidta Lily Adele-t, mert nem jó csokit hozott neki Svájcból, én meg mondtam, hogy fejezze be Adele bántását, meg kedvességből hozta onnan a csokit, aztán neki állt feljebb! Aztán mondta, hogy milyen béna érzékem van a ruhákhoz, én meg... Nos, igazából én meg azt mondtam rá, hogy egy buta tyúk, ami mondjuk igaz... Aztán totál besértődött rám és Adele-ra, aztán sírva ment el Adele... Pff... Szóval elrontottam mindent! - morogta Luna. Komolyan, ilyenkor a szeme villámokat szór, akármennyire is Víz. - Aztán most direkt nekem ment, és a tojássárgája a pólómon van...
És az eddig a hasára szorított bal kezét levette onnan és megmutatta a tenyér nagyságú foltot.
- Hú, anyám, mekkora bunkó csaj! - húzta fel a szemöldökét Alex. - Apropó Luna, nem megyünk a könyvtárba? Belle tudja, hogy miért... - itt kiskutya szemekkel rám sandított.
- De én még ennék... - mutatta a tányéromra, amin még rajta volt több mint a fele reggelim.
- Oké... Segítek! - ajánlkozott Alex, és elvette a tükörtojás felét, és a két virsliből az egyiket.
- Sziasztok! - ült le mellém Gustavo.
- Szia! - intettem. Miután Gustavo is ,,kicsit" besegített a reggeli megevésében, lementünk a könyvtárba.
- Biztos, hogy be akarunk menni? - kérdezte Gustavo a könyvtár ajtója előtt és elhúzta a száját.
- Csak nem árt egy kis tudás, kicsikém! - ütögettem meg a fejét. Luna végre elmosolyodott. Gustavo ránézett az órájára.
- Hogy elszállt az idő... A Klubban a srácok várnak! Csövi! - intett a bátyám és egy puszit nyomott még a fejemre és elhúzta a csíkot.
- Ne haragudjatok, de egy kicsit magam akarok lenni... Meg aztán a pólóm. Utána a tengerben leszek! Ott keressetek majd! - mondta Luna és ő is elment.
- Te? - nézett rám Alex.
- Nyugi, maradok. - simítottam meg a karját, úgyhogy ketten bementünk a könyvtárba

/Folytatódik a könyvtárban/

Szeptember 1.

A mai nap az iskola teljes mértékben kinyitotta kapuit. Elkezdődött a tanítás. Reggel hét órakor már el sem lehetett férni a Nagyteremben, az egész iskola ott tolongott, hogy még időben ehessen. Egy fehér, rózsás mintás tányérral a kezemben egyensúlyoztam el a levegő asztaláig. Megpróbáltam magamnak egy helyet keresni, de mindenhol beszélgető diákokkal találtam magamat szemben, akik még álmos fejjel bámultak előre és szerintem fel sem fogták, mit mond nekik a velük szemben ülő. Hirtelen megláttam egy üres széket. Két hatalmas lépést tettem meg felé, de valaki lecsapott rá, előttem.
- Csak nem ide akartál volna ülni, kicsi Wendy? - fordult meg Will a széken.
- Dögölj meg, William! - sziszegtem.
- Gyere, csüccsenj az ölembe. Ehetsz itt is. Egyesek azt mondják, kényelmes - vigyorgott.
- Majd eszem állva. Tudod, udvarias gesztus lett volna, ha felállsz és átengeded a helyet. De tőled ilyet hiába is várok.
Végül felszabadult egy hely, jó messze Willtől, oda ültem. Az igazgatónőtől megkaptam az órarendemet és rajta szerepeltek a tanáraim nevei is. Irodalommal kezdek. Szeretem azokat az órákat, a verseket és az irodalmi alkotásokat mindig is szerettem. A regényekkel semmi bajom nem volt, imádtam olvasni, még ha az irodalomtanárom egy érdekes nőszemély is.

-Szia, Wendy! -köszöntem rá félig ordítva a zsúfolt étkezőben. Épp egy tányérnyi müzlivel egyensúlyozva próbáltam ülőhelyet keresni, bár erre már nem maradt sok időm. De szerencsére felszabadult mellette egy hely,és leültem hozzá. -Ó,te is megkaptad az órarendet? Én még meg se néztem az enyémet. Amúgy milyen óráid lesznek ma? -érdeklődtem.

Szeptember 1.

- Ó, szia! - köszöntem rá Emilyre, aki, kezében egy táv müzlivel, leült mellém. - Irodalommal kezdek, dupla. - Aztán repüléstan. Az is dupla. Utána pedig egy történelem. Ebéd szünet után meg egy dupla szélidézés. Neked milyen óráid lesznek?

-Na,most már tényleg itt az ideje,hogy megnézzem... -motyogtam,miközben felálltam és megkerestem a zsebemben a kicsire összehajtogatott órarendemet. -Hm... Az első földrajz lesz,aztán dupla úszás,majd biológia.

Szeptember 1.

- Földrajz és biológia egy napon. Bele is döglenék. Izé... halnék - javítottam ki magamat villámgyorsan.

Wendy kijelentésén halványan elmosolyodtam.
-Nem olyan vészes ám,meg lehet szokni. Én meg a dupla irodalomórán haldokolnék,valószínű.-tettem hozzá vigyorogva. -Mennyi időnk van még becsengőig,nem tudod?

Szeptember 1.

- Nyolckor csengetnek és még csak hét óra van. Úgyhogy még egy óránk bőven van.

-Akkor jó. -sóhajtottam fel megkönnyebbülten.

szeptember 1.

-Én meg fogok halni - vágtam le magamat Em mellé, és a kezembe temettem az arcomat. - Amúgy sziasztok - mormoltam.