Nagyterem - másnéven az étkező

First topic message reminder :

Itt tartják a rendezvényeket és itt étkezik az iskola összes diákja.

október 31., péntek

-Gondolom, a tánc - sóhajtottam, és a hangosbemondó rögtön meg is erősített ebben.

október 31., péntek

-Valószínűleg nem - néztem az órámra. - Már így is tíz óra van. Szerintem a tánc tart úgy hajnali kettőig, de innen mindenki addig marad, ameddig akar - vontam vállat.

október 31., péntek

-Nekem sem nagyon - pillantottam Jack-re, aki a kirohanásom után szokatlanul csendes volt, de a szemembe nézve ő is megrázta a fejét.
Tudtam, hogy ő táncolni szeretne, csak miattam nem teszi, és ezért végtelenül hálás voltam neki. Emily és Nate viszont úgy döntöttek, ők egy szám erejéig beállnak, úgyhogy ők hamar eltűntek a tömegben.
-Akkor most mi legyen? - kérdeztem, végignézve megfogyatkozott társaságunkon.

október 31., péntek

-Jó - egyeztem bele, és úgy is tettünk, ahogy Shane javasolta.
Egy ideig beszélgettünk, vagyis inkább Shane, Joseph és én beszélgettünk, Jack csak néha szólt bele, nagyon úgy tűnt, hogy erősen gondolkodik valamin, de nem akartam faggatni.

október 31., péntek

-Tündérsrác? - szörnyülködött Jack, miután elbúcsúztunk Joseph-től és Shane-től. - Mi van?
-Hát, tudod, Joseph szerint én vagyok a Tündérlány. És akkor innen egyenesen következik, hogy te vagy a Tündérsrác - fejtettem ki, miközben a tömegben Em-re és Nate-re vadásztunk.
-Ahham - emésztette meg az információt Jack.
Egy fél perc keresgélés után megtaláltuk Em-éket, elbúcsúztunk tőlük, majd Jack még felkísért a szobámba. Az úton is hallgatag volt, egyszerűen nem tudtam mire vélni. Nem kellett volna elszólnom magam.
-Hát akkor... Köszönöm, hogy felkísértél és a meghívást is. Jó volt - mosolyogtam rá a szobám ajtaja előtt.
Jack arcán ekkor felderengett egy igazi mosoly.
-Örülök, hogy így gondolod. Holnap tíz?
-Holnap tíz - bólintottam mosolyogva. - Jó éjt!
Már mentem volna be, de Jack elkapta a karomat. Csodálkozva fordultam vissza. Jack villámgyorsan lehajolt hozzám, és mielőtt reagálhattam volna, egy gyors puszit nyomott az arcomra. A villám ismét átcikázott rajtam, és megdermedtem.
-Jó éjt, Hercegnő! - mosolygott rám még egyszer, aztán vissza se nézve, elindult a szobája felé.
Felpofoztam magam. Úgy igazából, hogy felrázzam agyamnak bódult részét, és villámgyorsan beiramodtam a szobámba, becsapva magam mögött az ajtót. A szívem őrülten kalapált, de nem vettem róla tudomást, és mivel az arcomat is igen forrónak éreztem, első utam a hideg ablaküveghez vezetett, ahol a homlokomat a felülethez nyomva lehunytam a szemem, és próbáltam lecsillapítani magam. Amikor így sem sikerült, sóhajtva kibújtam ruhámból, villámgyorsan lezuhanyoztam és fogat mostam, majd az ágyba vetettem magam, azzal a határozott kívánsággal, hogy alhassak. De az álom nem volt kegyes hozzám, messze elkerült azon az éjjelen.

December 17.

/Elkezdődött a Parkban/

Reggel, a séta után, mikor visszaaludtam alig tudtam újra felkelni. Mikor beléptem az étkezőbe sok diák eszegetett, halkan beszélgetett. Mindenkin látszott, hogy nemrég kelt fel, egy kicsin múlt, hogy beletemesse a fejét a reggelijébe. Mikor beálltam a sorba, elvettem a reggelim leültem a közös asztalhoz, ahol Lisa már eszegetett.
- Szia! - köszöntem neki és leültem elé. - Hogy vagy?
- Jól. - vonta meg a a vállát és felásított. - Hogy aludtál?
- Szörnyen. - válaszoltam unottan.
- Ó. Az rossz.
- Az. - nyögtem és megdörzsöltem a szemem. Pár perciig némán eszegettünk.
- Hé, Lunával hogy vagytok? - törte meg a csendet Lisa.
- Nem tudom. Valójában ha valami nem úgy van, amit ő akar, megsértődik, nem hallgat meg, csak nekem kell őt hallgatnom, úgyhogy meguntam őt. És én miért hallgassam meg, ha ő nem figyel rám? - mondtam lassan és belekortyoltam a kakaómba.
- Igazad van. De úgy látszik talált mást, helyetted. - bökött a villájával a víz asztal felé. Odafordultam. Alexszel szórakozott és közben visongva beszélgetett egy fekete hajú lánnyal.
- Nem baj. - vontam meg a vállam. - Csak Alexben csalódtam. Most, hogy így belegondolok, nem is beszéltem velük mostanában. De nem is hiányoznak.
- Megértem. Kicsit... Khm... Hogy is mondjam?
- Mondjuk azt, hogy rosszul viselkedik! De nem vagyok egyedül, nem igaz? Ott van Juliette, te és Endrew, meg persze a tesóm, Gustavo.
- Igen. És ránk számíthatsz. - helyeselte Lisa.
- Sziasztok! Ide ülhetünk? - lépett mellénk Paris és Jason.
- Persze. - válaszoltam. - Jó reggelt!
- 'Reggelt! - intett J és leült Lisa mellé, melléje pedig Paris rakta le a tálcáját. Nemsokára Juliette is megérkezett, utána Endrew, majd Gustavo. Miután megettünk a reggelit megbeszéltük, hogy órák után találkozunk az erdőben, ahol a kertésznőnek fogok segíteni beteg fákat gyógyítani. Bár egyikük se Föld elemű, mégis jó, hogy kijönnek velem, mert így nem leszek majd egyedül. Ilyenkor jó, hogy az embernek vannak barátai. Nem hagyják cserben őt, még a büntetésben sem!