Nagyterem - másnéven az étkező

First topic message reminder :

Itt tartják a rendezvényeket és itt étkezik az iskola összes diákja.

augusztus 26.

-Will-nek is van testőre? - tudakoltam. - Csak mert nála nem láttam.

Augusztus 26.

- Á, Will lepasszolta már két éve. Kimentette a húgát az erdőtűzből és bebizonyította, hogy tud magára egyedül vigyázni.

augusztus 26.

-Egy erdő... Te jó ég! - motyogtam szám elé kapott kezem mögül. - Körülöttetek aztán zajlik az élet!

Augusztus 26.

- Nem, igazából minden dög unalmas. De komolyan. Nem történik semmi.

augusztus 26.

-Ha Te mondod... - vigyorogtam. - Will különleges képessége, hogy embereket ment ki az erdőtüzekből, ezért aztán ez tök átlagos dolog? - nevettem.

Augusztus 26.

- Most, hogy mondod, azt sem tudom, mi a különleges képessége - nevettem fel.

augusztus 26.

-Nem mondod! Pedig ez azért érdekes infó lenne az ember jövendőbelijéről... Mi van, ha az a különleges képessége, hogy rávegye a királyokat, hogy hozzáadják a csinos lányukat, és hirtelen több vetélytárssal is szembetalálnád magad?

Augusztus 26.

Szinte minden bevezető nélkül elkezdtem kacagni. Régen nevettem ilyen jót.

augusztus 26.

Wendy-vel együtt nevettem, és közben arra gondoltam, mennyi galibát okozott az én különleges képességem. Vegyük például a tegnapi Shane-s esetet... Néha komolyan képes lennék mindenre, hogy megszabaduljak ettől a készségtől.
-Tényleg, neked mi a különleges képességed? - kérdeztem kíváncsian.

Augusztus 26.

- Bele tudok menni a mesekönyvekbe. Á, ez így furán hangzott. Szóval minden könyvbe. Ha unatkozom, akkor megérintem könyvet, azt mondom, repülök és már benn is vagyok. Néha elfeledkezem arról, hogy át kéne jönni ebbe a világba is. De egyébként fantasztikus képesség. Neked?

augusztus 26.

-Ezt nem mondod komolyan! - néztem rá körülbelül kistányér nagyságú szemekkel. - Akkor jártál már Will-nél is???

Augusztus 26.

- Igggen. De tudod, nem változtathatok meg semmit. Nem is tudnék. Mármint ha ott vagyok lehetetlen bármit is megváltoztatnom.

augusztus 26.

-De akkor is... Láttad! Istenem, olyan mákos vagy! - lelkendeztem. - És milyen volt? Pontosan olyan, mint amilyen a könyvben volt? Vagy még annál is százszor helyesebb?

Augusztus 26.

Felnevettem. - Még ezerszer helyesebb.
Még ha úgy gondoltam, akkor sem mondtam ki, talán még magamnak sem mondtam. De teljesen úgy nézett ki, mint a mi Willünk. Hupsz.

augusztus 26.

-Te vagy a legszerencsésebb lány a világon! - jelentettem ki.

Augusztus 26.

- Azért ne túlozzunk. Na, és neked? Mi a különleges képességed?

augusztus 26.

-Olvasok az emlékekben. De csak ha én akarom - tettem hozzá gyorsan, nehogy azt higgye, hogy most is az emlékeiben turkálok.
Azt nem tettem hozzá, hogy el tudom felejteni a megszerzett emlékeket, illetve hogy manipulálni is tudom másokét, mert a tanáraim azt mondták, ezt jobb nem hangoztatni. Igazából az elfelejtést a nővéremen és a tanáraimon kívül csak Shane tudja, ő is csak véletlenségből tudta meg, de mindenki más csak annyiról van értesülve, hogy olvasok az emlékekben. Ami persze nem baj... Mert általában csak ezt csinálom. Még soha senki emlékét nem manipuláltam, és Shane emlékén kívül még senkiét nem felejtettem el - kivéve, amikor gyakoroltunk Mary Margaret professzorral, saját kérésére. De manipulálni még az ő emlékeit sem voltam hajlandó. Elméletben persze tudom, hogy kell, és hogy a hatását hogy kell visszafordítani, de a gyakorlatban még nem próbáltam.

Augusztus 26.

- Ó! Az nagyon jó lehet! Én tuti élvezném - tapsikoltam.

augusztus 26.

-Azért nem olyan izgalmas. De néha hasznos lehet. Néha azonban hátborzongató. Tulajdonképpen szerintem minden képességnek van hátulütője... Kivéve a Tiédnek, az a legkirályabb képesség, amiről valaha hallottam - vigyorodtam el.

Augusztus 26.

- Azért ennek is van. Tudod, ha ott vagyok, megáll az idő. Mármint ott. Mikor kicsi voltam ez fordítva volt, de ma már megfordult, senki nem tudja, miért. Ha esetleg ott felejtem magamat, akkor azt vehetem észre, hogy mindenki halott, akit csak ismertem és szerettem. De igazad van. Ez fantasztikus képesség.

augusztus 26.

-Ó. Nos, hát akkor valóban ennek is van hátulütője. Nem is könnyű teher.

augusztus 26.

Ezután Wendy elköszönt, és elment, én pedig visszasétáltam a szobámba.

augusztus 27.

-Persze! - lelkesültem fel egy pillanat alatt.
Mindig is szerettem új embereket megismerni.

-Oké, odaülhetünk. -azzal velük tartottam,ahogy Luke is.