Nagyterem - másnéven az étkező

First topic message reminder :

Itt tartják a rendezvényeket és itt étkezik az iskola összes diákja.

-Nem tudjátok,mi lesz a program? -néztem körül tanácstalanul a tömegben.
-Szerintem először vacsora lesz. -állapította meg Shane,az asztalok felé intve,amikre épp most tálaltak.

október 31., péntek

-Neked nem tűnik élőnek ez az izé? - böködött meg a villájával Jack kicsit idegenkedve egy ártatlan denevér alakú valamit, ami szó, mi szó, tényleg elég élethű volt.
-Egy kicsit - meredtem én is kissé riadtan a tányéromra, de nem én voltam az egyetlen.
Ahogy körülnéztem, még senki sem kóstolta meg az előételt, mindenki zavartan köhécselt, vagy buzgón szürcsölgette a sütőtöklevét.
-Crystal, én ezt nem merem megenni - hajolt hozzám közelebb Emily.
-Hidd el, én sem.
Shane-nek köszönhetően még időben sikerült helyet foglalnunk, így viszonylag egy helyre sikerült leülnünk, mielőtt a diákok megrohamozták volna az asztalokat. Még Luke-nak és a partnerének, egy szőke, Annabelle nevű lánynak is sikerült a közelünkbe keverednie.
-Na jó, én ezt most megkóstolom - határozta el magát Jack, és egy gyors mozdulattal leharapta az izé egyik szárnyát.
Mindannyian várakozva néztük, ahogy megrágja, majd lenyeli. Aztán Jack elkezdett fuldokolni.
-Te szent Isten! - sikkantottam, és egyből a hátát kezdtem veregetni, a másik kezemmel sötőtöklevet irányítottam le a torkán, és közben valószínűleg olyan fehér lehettem, mint a fal. - Jack!
Ijedtségem addig tartott, amíg Jack köhögése fékezhetetlen nevetésbe csapott át. Egy pillanatra megzavarodtam, de aztán leesett a tantusz.
-Te idióta! - kiáltottam rá idegesen.
-Bocs, de nem hagyhattam ki - nevetett tovább Jack. - Egyébként ehető. Marcipánból van - közölte az asztaltársasággal, mire mindenki nekiesett a denevérnek.
-Jack Connolly, utállak - jelentettem ki.
-Naa, ne haragudj, Hercegnő - mosolygott rám, majd felvette az ártatlan kiskutyatekintetét.
-Ne csinálj ilyet többet - sóhajtottam engedékenyen.
Jack csak mosolygott, aztán huncutul rám kacsintott, szemében a gyertyák tükörképe táncolt, de nem ígért semmit. Soha ilyen idegesítő srácot!

Miután Jack kisebb szívrohamot okozott nekem is, megnyugodva tüntettük el a marcipándenevéreket.
-Húha... Még csak most következik a java... -bámultam lenyűgözve az asztalok közepén lévő tálakra,amik most kicserélődtek a főételre.

október 31., péntek

Csak óvatosan csipegettem az ételből, és közben folyamatosan oldalpillantásokat vetettem Jack-re, hogy biztos jól van-e. A fiú a legtöbb ilyen pillantásomat elkapta, és vigyorogva felvonta a szemöldökét, amire én szikrázó szemekkel válaszoltam. Végül a desszerttel is végeztünk, és az asztalok egy csapásra eltűntek, már csak a falak mentén sorakoztak frissítőkkel és kisebb szendvicsekkel megpakolt, elegáns kisasztalok.
-Na, most mi lesz? - tudakoltam körbepillantva.

-Hát,szerintem nézzünk körül, mert úgy látom,hogy most alakítják ki a táncparkettet,meg a jelmezes felvonulás helyét. -javasolta Joseph.
-Okés-egyeztek bele a többiek,és én is elindultam volna,de Nate megérintette a vállam,így hozzáfordultam.
-Várj,Em,még felfegyverzem magam jelmezzel. Segítenél? -kérdezte.
-Na,mégis beöltözöl valami rémisztőnek? -lelkesedtem fel.
-Háát,azért ne várd,hogy a fél suli sikítva elrohanjon előlem… -magyarázta,miközben a zakója belső zsebéből elővett egy pár farkasfület és farkat. A füleket a fejére illesztette, a hosszú,szürke bundás farkat meg az övébe csúsztatta. Majd a másik zsebéből meg egy bőrre használható fekete tollat vett elő.
-Rajzolnál nekem orrot meg egy kis bajszot? -nyomta a kezembe vigyorogva.
-Öh… Húú,de cuki vagy! -nyögtem ki elsőre, majd hozzátettem: -Persze, igyekszem szépre csinálni -kezdtem el farkasosabbá tenni az arcát. Közben kissé odébbaraszoltunk,hogy ne legyünk útba,vagy nehogy nekünk ütközzenek.
Felettébb vicces látvány lehettünk,ahogy remegő kézzel,a koncentálástól a nyelvemet kidugva vonalakat huzigálok a fiú arcára, miközben Ő próbálja visszafogni a nevetését.

október 31., péntek

-Jelmezes felvonulás? - húzta a száját Jack.
-Biztos vicces lesz - jegyeztem meg, minimális lelkesedéssel.
Igazából én sem nagyon favorizáltam a felvonulásokkal, de hát ez Halloween. Amikor az embernek mindig muszáj egy picit őrültnek lennie.

Gyorsan a többiek után siettünk,akik éppen az átalakuló Nagyteremben nézelődtek.
-Gondolom,csak azoknak kell ám elvonulniuk,akik akarnak,nem?

október 31., péntek

-Ha valami csilingelést hallasz, azok az összetört reményeim a földre hullva - fonta össze a karjait Jack, és mérgesen meredt a hangosbemondóra.
-Ne légy morcos! - löktem meg játékosan a vállammal. - Csak egy kör és vége - biztattam.
Jack lenézett rám, és különösen gyengéden elmosolyodott, így inkább zavartan elfordítottam a tekintetem, és egy nem létező foltot piszkáltam a ruhámon.

-Hát,ez van. -vontam meg a vállamat. -De legalább nektek van elég nagy esélyetek, srácok! Király jelmezeket rittyentettetek! -állapítottam meg Shane-re és Joseph-re pillantva.

október 31., péntek

-Ühümm - bólintottam elismerően a fiúk felé, aztán elnyomtam egy fájdalmas nyöszörgést, amikor a hangosbemondó arra kért bennünket, hogy álljunk sorba, párok szerint.
Megragadtam Jack kezét, és közvetlenül Shane mögé álltam be, ugyanis bíztam benne, hogy a fiú eltakar majd, Jack-nek pedig mindegy volt, így is, úgy is szenvedett volna, úgyhogy legalább egyikünk egy bizonyos fokig elégedett volt a helyével.

október 31., péntek

Felkacagtam.
-Bocsesz, de Joseph előtt az a lány nem olyan magas, hogy eltakarjon - vontam vállat.

október 31., péntek

-Türelmem, mint a tenger - bólintott Jack, bár ebben a pillanatban éppen nem úgy tűnt, mert két másodpercenként idegesen a hangosbemondóra pillantott.
-Neked most a hangosbemondókkal van bajod vagy a felvonulással? - kérdeztem évődve, de nem sikerült mosolyt csalnom Jack arcára. - Ne már, az osztályban is mindig produkáltad magad!
-Igen, régebben - vágta rá a fiú. - De nem baj, most is meg tudom csinálni. Mindent meg tudok csinálni, csak akarnom kell - vont vállat, vett egy mély levegőt, kisöpörte barna haját a szeméből, és amikor a fények felvillantak, és a felvonulás elkezdődött, ismét a régi, mindig a középpontban lévő Jack volt.

október 31., péntek

-Gonosz vagy - közöltem Shane-nel a felvonulás után. - Téged meg nem értelek - fordultam Jack-hez, aki ismét visszavedlett azzá a Jack-ké, akit az utóbbi hétben volt alkalmam megismerni.
-Nem is kell - mosolygott rám Jack. - Majd egyszer megértesz.
-Mikor egyszer? Mindig ezzel jössz - pillantottam rá szúrósan.
-Türelmetlen vagy, ugye? - nevetett fel röviden Jack.
-Csak az ilyen témában - feleltem. - Lassan az az érzésem, hogy egyáltalán nem ismerlek - szaladt ki a számon, pedig csak gondolni akartam.
Jack szeme elfelhősödött, és már nyitotta volna a száját, amikor a hangosbemondó megszólalt, hogy kihirdesse a jelmezverseny győzteseit.

október 31., péntek

-És az első helyezett... Joseph Greengrass és Shane Brooke! - süvöltötte a hangosbemondó, mire dübörgő taps töltötte be a termet.
Joseph és Shane átvették a díjat, miközben Emily és én folyamatosan ugráltunk, tapsoltunk és sikongattunk. A fiúk komolyabban vették, Nate inkább csak tapsolt, Jack pedig még mindig gondterhelten nézett rám, tekintete szinte lyukat égetett a hátamba, de nem törődtem vele, ez most Joseph és Shane nagy pillanata volt.

El se akartuk hinni, amit mondtak a hangosbemondóba. Crys és Jack? De hiszen nem is öltöztek rémisztően. Barátnőm csak hápogni tudott, és tanácstalanul nézett a fiúra.

október 31., péntek

Jack az égre emelte a szemét, sóhajtott, megragadta a kezem, és hatalmas mosollyal indult átvenni a díjat. Én még mindig nem hittem el, amit hallok, de Jack kezéből meleg áradt, amely magamhoz térített, és rájöttem, hogy iszonyú boldognak kéne lennem, úgyhogy lehetőségeimhez mérten én is mosolyt varázsoltam az arcomra.
-És a másik különdíjasunk, a gyorsan kivitelezhető, mégis nagyszerű jelmezalkotásért... Emily Foster és Nate Grogan!
Most már szívből vigyorogtam és a rögtönzött színpadról lefelé menet lepacsiztam Em-mel.

október 31., péntek

-Asszem, a zsűri nem volt egészen magánál - csóváltam a fejem a díjunkat nézve. - De srácok, ti királyok voltatok! - vigyorogtam Joseph-re, aki még mindig tetőtől talpig remegett.