Nagyterem - másnéven az étkező

First topic message reminder :

Itt tartják a rendezvényeket és itt étkezik az iskola összes diákja.

-Háát,olyan szürkés-kékeszöld. Ja,jó kérdés. Tényleg, Jack-nek milyen színű? Fogalmam sincs,hogy jött ez,csak azért,mert kábé mindenkinek tudom az osztályból,de neki most nem ugrik be.

október 22., szerda

Nyeltem egyet.
-Szürke. Szürke, mint a viharfelhők - tanulmányoztam a villámat.

-Ahha. -motyogtam válaszul,miközben rájöttem,hogy mégsem kellett volna megkérdeznem.

október 22., szerda

-Egyébként tudod, melyik Nate szobája? - tereltem el ismét a szót Jack-ről.

-Hát sejtem, de nem vagyok benne biztos. Tényleg,valahogy ki kéne derítenem. Pff,az ilyet honnét lehet? Csak mert nem akarom tőle megkérdezni. Meglepiként meg akarok jelenni nála.

október 22., szerda

-Hmm - ráncoltam a homlokom. - Nem ismerünk valakit az osztályából?

-Háát,nem. Mindegy,ha addig nem jut eszembe jobb,majd Luke-al kideríttetem. -vontam meg a vállam.

október 22., szerda

-Fú, de jó neked, hogy itt van a bátyád! - irigykedtem.

-Hát,azért ez annyira nem szuper, például amikor épp szét akar szedni valamiért,vagy elcsórja a cuccaimat kérdezés nélkül, és mindig akkor jelenik meg,amikor nem kéne.-soroltam fel hirtelen a hátrányokat,amik eszembe jutottak. Persze nem gondoltam komolyan.

október 22., kedd

-Jó, persze, tudom, vannak hátrányai is. Bár nekem csak egy nővérem van, aki nagyon nem olyan, mint egy bátyus - már ahogy elnézlek benneteket Luke-kal - mosolyogtam.

-Hát ja. Azért összességében tényleg szeretem, és bármit megtennénk egymásért. De szívesen kipróbálnám,milyen ha van egy nővérem. Mondjuk valószínű nem bírnám sokáig. -nevettem fel.

október 22., szerda

-Hogy érted? - kérdeztem kíváncsian. - Miért nem bírnád sokáig egy nővérrel?

-Nem tudom. Mindig azt mesélték mások,akiknek az volt,hogy egymás agyára mentek, állandóan veszekedtek,meg mindig a nagytesók az "okos,-semmi-baj-velük"-féle gyerekek a családban. De aztán lehet hogy nem így van.

október 22., szerda

-Isabelle-lel sosem volt ilyen gondunk. Mindig egyenrangúként tekintett rám, és szeretjük egymást, úgy is, hogy egymás ellentétei vagyunk. Ő mindig higgadt és nyugodt, én pedig szeleburdi és hiperaktív, mégis jól megértjük egymást - meséltem.

-Na,akkor Ti kivétel vagytok. Az a lényeg,hogy jól elvagytok.-állapítottam meg mosolyogva.

október 22., szerda

-Igen - mosolyogtam továbbra is, levélváltásainkra gondolva.
A nővérem távolról is vigyáz rám és törődik velem.

-Hú,már így eltelt az idő? -állapítottam meg kissé megijedve,amikor az órámra pillantottam. -Ahh,mennünk kéne a követező órára.
-Oké,akkor indulás.-tette le a villát kedvetlenül Crys, majd el is indultunk.

október 31., péntek

-Hercegnő? Ez most komoly? Halloween van, ha nem tudnád - nevette el magát Jack.
-Pofa be, Anakin! Ha nem tetszik, válts partnert - vetettem rá szúrós tekintetet.
Természetesen észbontóan festett Sith-ként, de ezt nem kellett tudnia. Jack azonban máshogy döntött, és ezt (nem kis bosszúságomra) azonnal kifejezésre is juttatta.
-Ettől függetlenül gyönyörűen nézel ki a ruhádban - fogta meg a kezem, és féloldalasan rám mosolygott, szürke szeme úgy csillogott, mint a hullámok taraján a tajték a naplementében.
Te szent ég, ez úgy mégis hogy jutott eszembe?
-Jaj, hagyd ezt! - legyintettem, és közben igyekeztem a pirulásomat és a gyomorgörcsömet fékezni.
-Csak most nagy gondban vagyok - tűnődött Jack, szemét az egyik ablakra emelve, mintha onnan várná a választ. - Ezentúl hogy szólítsalak? Hercegnő vagy Észlány?
-Fejezd már be! - tapostam a lábára idegesen.
Jack fel sem vette, csak rám nevetett. Ez van. Mindig sok bajom volt a bókokkal. Idegesítenek és megfélemlítenek. De sajnos Jack feltett szándéka nyilván az volt, hogy belopja magát a szívembe, ezért elhalmozott kedves szavakkal, amikre nem tudtam reagálni. De talán gyakorlat teszi a mestert. Vagy mi. Kissé félszegen néztem a huncutul hunyorgó Jack-re.
-Nos, drága hercegnőm, szabad? - nyújtotta a karját, ragyogó mosolyát megvillantva a fiú.
-Persze, csak könyörgöm, ne hívj így - sóhajtottam belekarolva, majd együtt léptünk a Halloween alkalmából denevérekkel és narancssárga drapériával borított Nagyterembe.

Én a halloween-i ruhámban (oké, tudom, hogy nem kifejezetten rémisztő, de nem is szeretek ijesztő ruhákba bújni):

október 31., péntek

-Jól van, tudom, hogy ezt már ma egyszer felhoztam, de nem volt jobb ötleted? - suttogta a fülembe Jack, miközben egy asztal felé tartottunk.
-Na ide figyelj, Jack Connolly! - néztem vele farkasszemet mérgesen. - Először is, nem az én hibám, hogy nyuszi vagy, és csak tegnap sikerült elhívnod engem. Másodszor, nem kikötés az ijesztő jelmez, a lényeg, hogy jelmez legyen. Harmadszor pedig, nem volt jobb ötleted Anakin-nál? - fejeztem be.
Jack elismerően bólintott.
-Kitűnő érvelés, Hercegnő! - biccentett felém. - De valami miatt kétlem, hogy a Sith Anakin randevúzna egy rózsaszín hercegnővel - kacagott fel.
-Ez nem egy randevú! - toppantottam idegesen. - Édes Istenem, Jack Connolly, már az elején leszögeztem, hogy csak, mint barátok jövünk - jelentettem ki erélyesen.
-Igen, és nem feledkeztem el róla - kormányozott egy neki szimpatikus asztalhoz kísérőm. - De csak nem baj, ha közben udvarolok neked! - nézett rám azzal a huncut, csillogó tekintetével, amit annyira imádtam.
-De, baj - vágtam rá.
Jack az égre emelve forgatta a szemét.
-Nehéz eset vagy, igaz? - sóhajtott.
-Nem is hiszed, mennyire - mosolyogtam rá ragyogóan.

Okt. 31.

Igencsak szedtem a lábamat a főfolyosón,hiszen már csak pár perc maradt kezdésig. Az egyik ablaknál ácsorogva már várt Nate.


Remekül állt rajta az öltöny,de azért arra számítottam,hogy esetleg kiötölnek a haverjaival valami jó jelmez-ötletet.
-Itt vagyok.-öleltem át hirtelen hátulról,amire kissé összerezzent először,hiszen nem vett észre eddig,de utána mosolyogva megsimogatta a kezemet.
-Te aztán gyorsan találtál magadnak egy tökéletes ruhát! -állapította meg később. -Pont olyan színű,mint a sütőtökök. -tette hozzá nevetve.
-Jé,tényleg. Ez eszembe se jutott. Na,menjünk! -húztam a kezét izgatottan a tömeg felé,amiben észrevettem Shane-éket és Crys-t is, Jack társaságában.

október 31., péntek

-Argh - közöltem roppant értelmesen. - Egyébként sziasztok! - mosolyogtam a fiúkra.
-Látod, mondtam, hogy alap az ijesztő szerkó - jegyezte meg Jack félhangosan, miután biccentett a fiúknak.
-Ez nem igaz! - jelentettem ki, aztán a tömegben megpillantottam Emily-t és Nate-t, és diadalmasan elmosolyodtam.
Integetni kezdtem feléjük.
-Na, látod? Ők sem rémisztő jelmezben jöttek! - rángattam az igencsak meghökkent párost Jack orra elé.

-Sziasztok! -vettem elő valami furcsa vigyorgást, Nate szintúgy.
-Szóval, Em-et ismered, Ő meg itt Nate,öh... Emily...-kezdett el minket bemutatni Crys a kísérőjének.
-Barátja!-feejeztem be gyorsan helyette a mondatot, erre mindketten elpirultunk, Illetve Crys lopva felém küldött egy huncutkodó pillantást.

október 31., péntek

-Haladunk - biztosította Jack.
Na, ja. Hiába voltak a napi edzések, még mindig nem jött össze a vízidézés, bár Jack szerint egyszer már sikerült megidéznem egy vízcseppet. De szerintem csak fel akart dobni. Mindenesetre próbálkozom.