Az iskola parkja

Szeptember 8.

Idegesen álltam meg az ajtó előtt, először nem mertem kopogni, de végül rávettem magamat, ahogy a mellettem lihegő Crys-re pillantottam. Nem érdekelt, mit gondolnak rólam, de azért fiúból vagyok, na. Az egó az egó.
- Szia Nagyi! - köszöntem az ajtót nyitónak. - Joseph itt van?

Szeptember 8.

- Sziasztok! - üdvözölt minket. - Igen, itt van. Miért?
Válaszra sem méltatva mentem be a szobába, ahol beleütköztem a szembejövő Joseph-be.
- Szia! - köszönt. - Éppen most jövök Sachael-től. Nagyon tetszik neki az új háza...
Ekkor vette észre az ajtóban lévő Crys-t.
- Ó, bocsi, nem tudtam... - mentegetőzött.
- Most nem fontos ez - mondtam izgatottan.
- Mire fel ez a nagy izgatottság? - kedvesen mosolyogva felhúzta a szemöldökét.
- Megtalált már Wendy? - kérdeztem.
- Igen, ezek szerint téged is - mutatott az asztalon lévő, bontott borítékra.

Szeptember 8.

- Szeretnél velem jönni? Mármint, párban. Együtt - kérdeztem. Visszafojtott lélegzettel vártam válaszát.

Szeptember 8.

- Komolyan gondolod? - nézett mélyen a szemembe szürkéskék tekintetével. Kíváncsi, meglepett és visszafogott volt a tekintete. Tudta, mit jelentett ez.



- Igen, komolyan - bólogattam megerősítve a szavaimat.
Hogyha azt mondom, hogy a nyakamba ugrott, akkor nem nagyon túloztam el a dolgot. Mondjuk azt, hogy mind a száznyolcvanhat centijével és a lendületével eléggé nehezemre esett megállni a talpamon.
- Atya ég, Joseph, el fogunk esni - szóltam dülöngélve, mire elengedett.
- Bocsánat, csak ez nagyon sokat jelent nekem - lépett hátra kettőt, majd a sarokban nézelődő Crys-re nézett. - És tőled is bocsi, hogyha zavart.

Szeptember 8.

Crys egy kicsit elmérte magát, így belénk kapaszkodva továbbvitte a lendület, de szerencsére elég gyorsan reagáltunk, így sikerült megtartanunk az egyensúlyunkat Crys-szével együtt, majd egymásra nézve Joseph-fel felnevettünk.

Szeptember 8.

- Ja, én is - mosolyogtam Joseph-re. - Arra gondoltam, hogy felveszem a fekete öltönyömet, amit a...
- Eszed ágába se jusson - dorgált meg viccelődve Joseph. - Megcsinálom én neked. Össze fog illeni az öltönyünk...
Szinte láttam, ahogy már tervezi is a szín- és mintaösszeállítást.
- Szeretnéd, ha a tiédet is megcsinálnám? - kérdezte Crys-t.

Szeptember 8.

- Természetesen - bólogatott Joseph, majd Nagyihoz fordult. - Kaphatok papírt és ceruzát? Minél puhább a hegye, annál jobb.
Pillanatokon belül máris elhelyezkedett az étkezőasztalnál és faggatta Crys-t, hogy pontosan hogyan is képzelte el.

Szeptember 8.

- Hm... - merült bele Joseph a rajzolásba. - Mit szólnál, ha két árnyalatból csinálnám? A sötét lenne felül, alul a világos. Hozzád el tudom képzelni a hosszú szoknyát. Igen, mindenképpen. Egy aranyos masnival mesebeli hercegnőssé tehetném... Ó, a gyöngyök! Azok kiemelnék az egész ruhát a való világból és olyan tündérivé tenné... Mit szólsz? - fordította felénk a tervet.

Szeptember 8.

Joseph egyenesen ragyogott, hogy Crys értékeli a tehetségét és ragaszkodott ahhoz, hogy minél hamarabb megkaphassa a méreteit.
- Ha nem szeretnéd, hogy én vegyem le, akkor elég, ha leírod egy lapra és felhozod a szobámba - mondta.

Szeptember 8.

- 190 - felelte Joseph. - Van valami külön kívánságod még? Kiegészítő esetleg?

Szeptember 8.

Halkan nevettem Crys kérésén, de Joseph csak mosolygott.
- Persze. Történetesen ismerek egy nagyon ügyes kézügyességű fiút, aki Tűz elemű és mindenképpen megcsinálja a világ legszebb tiaráját - nézett rám.
- Hm... Ismerem? - kérdeztem, hátha...
- Történetesen a barátom - tette hozzá.
- Ó, akkor úgy érzem, lesz mit csinálnom a holnapi nap folyamán...

Szeptember 8.

- Mindent egy barátnak, Tündérlány - nevetett Joseph kedvesen. Istenem, de szeretem... - Azt hiszem, én már ma hozzá fogok látni a ruhádhoz, mert csak öt napom van rá.