Az iskola parkja

First topic message reminder :

Egy kellemes fejszellőztetés a tanulás után. Erre való az iskola parkja.

szeptember 8.

-Oké - mosolyogtam.

Szeptember 24.

/elkezdődött a Lány hálókörletben/

- Inkább ki. Gyere! - megadtam magamat és hagytam, hogy pár lépéssel előttem menjen, majd kivezessen a kastély parkjába.
- Will, nem gyalogolok sokáig, mert vissza kell érnem...
- Látod, azokat, akik kinn vannak? - bökött előre egy kisebb csoportra.
- Igen, föld eleműek. Gyakorolnak az éves versenyre. Mi van velük? - néztem az égre.
- Idefigyelj, Wendy - váltott komoly hangnemre, mire én is kicsit jobban odafigyeltem. - Tudom, hogy gyűlölsz, de nem tudom az okát.
- Igazából azért, mert egy tuskó vagy...
- Tehát - folytatta - utálsz. De ezt most egy kis ideig tedd félre. Valami nagyon fontosat akarok mondani.
- Igen? - riadtam meg egy pillanatra. Őszintén, fogalmam sincs, mi játszódott le bennem akkor, nem is tudom, mire gondoltam, mit akar mondani.
- Az a lány, barna hajjal, vörös hajpánttal a fején a barátnőm. Szeretem. Egy tuskónak tartasz, akinek nincsenek érzelmei, de vannak. Úgyhogy légy szíves tartsd a szádat a lánnyal kapcsolatban. A föld udvarából származik, de csak úgy került a trón közelébe, hogy az anyja beházasodott, így nem fogadják el igazi sarjnak. Ami érthető. És te is tudod a szabályokat, így nem vehetem el.
- Házasság? Will te meg vagy húzatva? Még csak 16 éves vagy! - kerekedtek el a szemeim.
- Nem te éltél egész életedben a palotában? Nem téged tanítottak arra, hogy mikor én 18 éves leszek megkérem a kezedet és szépen boldogok leszünk?
- De - sóhajtottam fel szomorúan. - De attól még mindig csak 17 vagy.
- Ami azt jeleneti, hogy egy évem van változtatni apám és az apád nézetein. Wendy, segítened kell.
- Miért is jó az nekem? Miért segítenék neked?
- Talán neked sem kell hozzám jönnöd - elgondolkoztam. Tizenöt éves fejjel a házasságra még csak rágondolni is rossz volt, de sajna nekem kellett. Willnek is. Aki láthatóan halálosan szerelmes volt.
- Tudod, lehet, hogy nem fog örökké tartani az, hogy őt szereted.
- De akkor sem kell, hogy elvegyelek.
- Látod? - csattantam fel. - Ezért nem segítek neked! Az ilyen megszólalásokért.
- Emlékezz a bálra - nagyot sóhajtottam a szavai hallatára. Egy bál mindig el tudja feledtetni velem a sok rosszat, de eszembe is juttatja, hogy néha mi túl jól élünk. A születésnapi bálom után Will kifejezetten kedves volt. Talán csak azért, hogy segítsek neki?
- Oké, segítek - vontam meg a vállamat.
- Köszönöm, hercegnő.
- Segítek, de nem hívhatsz így hercegnőnek.
- Hanem hogy hívjalak? Hercegnő? - sokkal lágyabban szólt, nem volt gunyoros.
- Így megfelel.

szeptember 27.

-Csókolom! - suttogtam halkan Shane nagymamájának, amikor ajtót nyitott nekünk.
-Gyertek csak be, Shane és Joseph már itt vannak - mosolygott jóindulatúan.
Benyomultunk a házba, ahol a begyújtott kandalló előtt a szőnyegen üldögélt a két fiú.
-Sziasztok! Készen álltok a kalandra? - dörzsöltem össze a tenyereim.

-Jó estét. Mi még be sem mutatkoztunk... -álltam az idős hölgy elé félénken. -Emily Foster vagyok, Ő pedig a bátyám,Luke.
-Sziasztok. Örülök,hogy megismerhetlek Titeket! -viszonozta kedvesen a kéznyújtásunkat,majd Joseph indítványozta,hogy akkor induljunk is.

/folytatódik az Erdőben/

október 5.

/kezdődött a Lány hálókörletben/

-Szia Nate! - szaladtam oda a fiúhoz, amint megláttam.
Fütyörészve sétált a folyosókon, amikor lefékeztem mellette.
-Szia Crystal! Segíthetek?
-Fú, valami nagyon különleges állatot láttam a parkban, megtennéd, hogy megnézed nekem, mi az? - ragadtam meg a fiú karját, aztán válaszra sem várva kirángattam a parkba.
Ott természetesen nem volt semmilyen különleges állat, ám ott volt Em. Elégedetten elmosolyodtam.
-Ó, úgy tűnik, elment - színleltem elszomorodást, majd hirtelen integetni kezdtem. - Nézd, ott van Em! Em, itt vagyunk! Itt! - integettem lelkesen.

-Öh... Helló! Mi újság? -vigyorogtam rájuk kényszeredetten,majd félrecsúsztam a padon,amin ültem, hogy legyen hely nekik is.
-Semmi extra. -mosolygott rám Nate. -Csak azt akartam kérdezni,hogy majd valamikor mutatsz még a fotóidból? Persze csak ha Te is akarod. Mert engem nagyon érdekelnek.
-Ja,ó,persze,ki is ment a fejemből. Majd akkor ha felmentünk, mutatok párat. -válaszoltam,közben magamban forrongva,hogy elfeledtem.

október 5.

-Ó, igen, Em nagyon jó fotós! - húzogattam vigyorogva a szemöldököm barátnőm felé, majd felálltam. - Na, akkor hagylak is benneteket beszélgetni, és...
-Hát ti? - lépett mögénk ekkor Luke.
Haragos tekintettel fordultam hátra.
-Te meg mit keresel itt? - kérdeztem idegesen.
Kettesben akartam hagyni a gerlepárt, de Luke felbukkanásával ez a tervem füstbe ment.
-Volt már részem kellemesebb fogadtatásban is - mormogta Luke, és Nate-t fürkészte, kissé ideges és gyanakvó arckifejezéssel.
-Na, és te mit keresel itt? - kérdezte a bátyját Em.
-Mentem megnézni Mark-ot. Jöttök?
-Persze! - ugrott fel azonnal Nate, pedig szerintem fogalma sem volt, miről van szó.
Mindegy, a lényeg, hogy végül négyen indultunk a rókakotorék felé.

/folytatódik az Erdőben/

Okt. 13.

Mostanság valami állandóan elrontja a jókedvemet, de nem valami meghatározható dolog vagy személy. És gőzöm se volt,hogyan fogalmazhatnám meg. Először arra gondoltam,hogy megpróbálom elnyökögni valahogy a bajomat Jesse-nek, a legjobb haveromnak,de aztán meggondoltam magam. Úgyis csak értelmetlenül bámulna rám,és közölné, hogy ő az ilyen lelkizős dolgokhoz abszolút nem ért,és csak furcsállná,hogy én,pont én miért jövök ilyenekkel,mikor ez nem rám vall. Mondjuk tényleg nem szoktam senkit lelki szemetesládának használni,kivéve Emilyt,bár őt is ritkán. Utoljára talán nyáron,otthon dumáltunk a magánügyeinkről egymásnak négyszemközt. (Ezt általában éjjel, a faházunkban szoktuk tenni. De hiányoznak azok a meleg,szünidei, gondtalan esték! ) Így aztán kitaláltam hogy lerángatom a parkba,hogy beszéljünk. Őelőtte nem szégyelltem össze-vissza makogni, és hevesen gesztikulálva megpróbálni elmagyarázni,hogy mit érzek egyébként. Szóltam is neki,majd előre lementem a parkba,ahova lehívtam, és amíg vártam,lehuppantam a fűbe.
-Szia,na, itt vagyok. Mi az? Olyan fura, hogy így,itt és most akarsz beszélni velem, és marha komoly fejed van. -állapította meg lenézve rám.
-Ülj le. -ütögettem meg magam mellett a földet. Elhelyezkedett,majd tanácstalanul rámpillantott. Egyik kezével nekiállt pár közelében lévő fűszálat tépkedni.
-Semmi különös ám, csak régen dumáltunk.-Emilyn látszott,hogy ezt a magyarázatot nem hiszi el.
-Most őszintén, mi a baj velem? Te,mint nő, milyen kifogást látsz bennem? Akár kinézetben,akár másban. -fakadtam ki hirtelen,majd zavaromban csak magam elé bámultam.
-Hűha. -többet elsőre nem is tudott reagálni. -Vagy úgy. Szóval a csajok terén nincs szerencséd,és azért vagy morcos?
-Nem vagyok morcos,csak ranácstalan. -morogtam.
-Amúgy erre a kérdésedre én nem nagyon tudok mit válaszolni. Azt nyilván tudod,hogy kissé heves vagy,de a Tűz elemed miatt elsősorban. Meg elég makacs is,de hát melyik ennyi idős srác nem az? Na meg mivel tesók vagyunk,így állandóan egymásba akarunk kötni,de ennek nincs köze ehhez.
-Ahham. Csak mert az van,hogy ha megismerkedek egy lánnyal,akkor szépen elpoénkdounk, de semmi több. Megtudok róla mindenfélét, elbeszélgetünk,aztán pár nap után meg szimpla haverokként tekintünk egymásra. És már annyival kipróbáltam,és ez lett a vége mindig!
Em pár percig elgondolkodva meredt a semmibe,majd megkérdezte:
-És egyébként ezek a csajok tetszenének?
-Háát, nem tudom. Talán néhány,de egyik sem jön be olyan őrjítően nagyon. De azt hittem,hogy én fogok nekik bejönni, mert sokszor olyan érdeklődve fordulnak utánam...
-Jah,azt vettem észre. -tette hozzá nevetésre álló szájjal húgom. -Szerintem csak annyi az egész,hogy még nem találtad meg a veled igazán összeillő lányt. De lehet hogy még évek múlva sikerül csak. De ezen ne bánkódj,elvileg majd magától fel fog tűnni,ha szembejön a nagy Ő.
-Hű,micsoda szakértő valaki! Miért,veled már szembejött? -sandítottam rá. Erre úgy tűnt,nem akaródzik válaszolnia.
-Nos,ami azt illeti,valószínű már igen.-válaszolt bizonytalanul. De még meg kell róla győződni hogy tényleg Ő az.
-Ó, sejtettem. Szóval bejön a Grogan gyerek? -érdeklődtem felélénkülve.
-Hát,végül is ja. -dünnyögte kelletlenül.
-Na,legalább ezt is tudom már. Amúgy nem tervezted ezt közölni velem valamikor?-játszottam a felháborodottan.
-Hé, várj csak. Én ebben még most sem vagyok teljesen biztos,oké?
-De legyél csak biztos. Már egy ideje figyeltem a srácot,és tényleg jófejnek tűnik. Oké,nem egy tömör gyönyör,de tényleg kedves meg közvetlen, szóval a jellemével semmi gond.
-Hát te aztán kedves vagy!-csattant fel Em.
-Tudom!-fűztem közbe gyorsan.
-Miért, te magadat Tömör Gyönyörnek tartod? Vagy neked ki számít annak?
-Nem,nem tartom magam annak,nyugi! -próbáltam védekezni. -Na jó, tényleg igazad van,kinézetre se rossz,de ezt döntsék el a csajok.
Em csak magában mormogott valamit.
-Tényleg bocs,hogy leszóltam, és mondom,igazad van.-pár percig csendben üldögéltünk még. -Nincs kedved lemenni a partra,és kacsázni a vízen? -ajánlottam fel.
-De,végülis. -egyezett bele Em,majd átsétáltunk a tengerhez.

október 14.

-Ú, Shane, meg kell tanítanod vizet idézni - közöltem egy gyors ölelés után.

október 14.

-Ühümm - vakargattam meg a fejem. - Pont azért. Támadj meg, és akkor nekem muszáj lesz vizet idéznem, hogy megmentsem magam. A testem védekező mechanizmusára építek - magyaráztam.

október 14.

-Nem, csak küldj rám egy tűzlabdát vagy valami - kötöttem gyors mozdulatokkal lófarokba a hajamat, és felvettem az alapállást. - Támadhatsz, kész vagyok!

október 14.

-Ne, ne, ne, rám, hogy tényleg veszélyben legyek! Max elég a pulcsim. Direkt azt vettem fel, amelyiket utálom - húzogattam meg a szürke pulcsim ujját.

október 14.

Amikor a labda felém repült, teljesen leblokkoltam, majd felsikítottam és két karomat keresztbe az arcom elé tettem. A pulcsim tüzet fogott.
-Na, Tündérlány, ez nem jött össze - oltotta el a szövetet Joseph egy pillanat alatt.
-Ajj - húztam el a számat. - Még egyszer!