Az iskola parkja

First topic message reminder :

Egy kellemes fejszellőztetés a tanulás után. Erre való az iskola parkja.

-Hát,majd megpróbálunk. -nevettünk össze. Mindenesetre tényleg nagyon köszönjük,hogy segítettetek. És majd még gyakoroljuk csak úgy szimplán is.
-Oké,szerintem már ráéreztetek,szóval menni fog. Így tovább! -mondta Joseph.
-Jó,és tényleg köszi! -hálálkodott Crys.

Okt. 21.
/elkezdődött a Fiú hálókörletben/

Miközben közeledtem Klaus felé, egy gengszteres mozdulattal megigazgattam a bőrdzsekim gallérját, kihúztam magam,majd határozottan megálltam a pad mellett,amin ült. Valami könyvbe merült,és amikor észrevett, undok grimasszal felpillantott rám,és látványosan messzebb húzódott tőlem.
-Gondolom,nem helyet szorítottál nekem a padon,igaz,Anderson? -kérdeztem tőle hűvösen.
-Csak nem a másik Foster? Még jó,hogy a húgodnak nem olyan feje van,mint aki belenyúlt a konnektorba. -állapodott meg a tekintete göndör fürtjeimen.
-Neked meg pontosan olyan fejed van,mint egy agysorvasztott cickánynak. -állapítottam meg derűs hangnemben,magamban örülve a találó hasonlatnak.
-Le lehet szállni rólam.
-Igen,ez is egy lehetőség. De te marhára nem szálltál le Emilyről az órákon,amikor párban kéne dolgoznotok. És erről leszokhatnál.
Klaus úgy tett,mintha nem is hozzá beszélnének. Türelmesen néztem pár másodpercig,ezután tekintetem a könyvének papírborítására siklott.
-Figyelsz te rám,vagy…
Egy észrevétlen kézmozdulatomba került,és a kezében tartott könyv vészjóslóan füstölni kezdett,valamint az egyik sarka megperzselődni. Erre ijedten felkiáltott,és ledobta a földre azt.
-Vagy felgyújtsam az egész padot alattad?
A fiú szemmel láthatóan megrémült a tűz gondolatától,és kétségbeesetten járatta a tekintetét a könyve és énközöttem.
-Jó,oké,felfogtam mit akarsz. Leszállok róla! -ígérte meg fura,vinnyogó hangon,miközben felállt. Egy legyintő mozdulattal lehűtöttem a könyvét.
-Renden. Köszöntem. -azzal diadalmasan elindultam vissza a kastélyba.

Nov.25.
/elkezdődött a Fiú hálókörletben/

Luke-al alig bírtuk ki nyugton ülve a azt a hat unalmas órát,majd gyorsan bekaptunk valami ebédfélét,és rohantunk le a parkba. Mint Tűz eleműek,nem volt túlzottan sok ruha rajtunk,bőven elég volt egy pulcsi, sál meg kesztyű. Ötévesek értelmi szintjén kezdtünk el örülni a hónak,de természetesen mások is ezt tették. Bár nem mintha érdekelt volna minket mások véleménye. Emily és Crystal is kijöttek,de ők nem szálltak be a hócsatába,hanem csak sétálgattak és beszélgettek a park másik felében.
Először bemelegítésként csak egymást dobáltuk,de aztán magától kialakult egy automatikus Víz kontra Tűz eleműek-csata. Kihasználva a hőidézési képességemet,azzal szórakoztam,hogy elkaptam a levegőben a felém suhanó hógolyókat fél kézzel,és egy másodperc töredéke alatt gyorsan felolvasztottam,hogy utána már csak vízként csorgott ki az ujjaim közül. Barátom viszont már a levegőben felolvasztotta,így el se ért hozzá a langyos löttyé olvadt hó. Épp lehajolt volna,hogy egy új golyót gyúrjon,amikor egy bokor mögül valamilyen alattomos támadó a fejét célozta meg. Szerencsére csak súrolta, de ennyi is elé volt,hogy Luke beinduljon. Dühösen kirázta a hajából a havat,és elindult az ellensége búvóhelye felé. Kiderült,hogy az illető nem más,mint Klaus, Emily utálatos osztálytársa,akivel már volt korábban összezördülése. Egy gyakorlott mozdulattal megcélozta a lába közét, de Klaus gyorsan kivédte,majd átrohant egy vastag törzsű fa mögé. Haverom ezután nem is pazarolt rá több időt vagy havat,hanem csatlakozott hozzám,hogy a nagyszájú kis másod-és harmadéveseknek visszaadjuk a dobásaikat.
Több barátunk is beszállt,és önfeledten harcoltunk,persze csak játékból. Épp elkezdtem tartalék hógolyókat gyártani,amikor oldalról süvített elém egy irtó gyorsan. Nem volt időm elugrani vagy védekezni,a következő pillanatban éles fájdalom kíséretében vadul a bal szemembe csapódott. Talán a lendülettől,talán az ijedtségtől,elestem és a földön kötöttem ki.
-Mi a franc…? Arrrhg. - kínlódva elterültem, vakon tapogatva magam körül. Remegő kezekkel próbáltam feltámaszkodni,valamint a havat lesöpörni a szemem környékéről,ami most iszonyatosan fájt. Luke szerencsére rövidesen ott termett,de sokaknak fel sem tűnt,hogy tényleg jól fejbetaláltak.
-Jesszus,Jesse,jól vagy? -guggolt le mellém.
-Nem,azt azért nem állítanám… - sziszegtem a fogaim között. Tehetetlenül markolásztam a hóban.
-Jó,itt vagyok,kapaszkodj belém. - nyújtotta a kezét közvetlen elém,így könnyen megtaláltam. Közben odajött Phil is,aki az osztálytársunk és közös jó barátunk volt.
-Ezzel talált el? - mutatott aggódva egy, még szinte tökéletesen egyben lévő hógolyóra.
-Nem látok semmit,de biztos,miért? - kérdeztem. Phil felvette a földről és megpróbálta szétmorzsolni,de nem sikerült.
-Merlinre,ennek a közepében egy hatalmas jégdarab van! -kiáltott fel felháborodva, majd a földhöz vágta a különösen masszív hógolyót,ami még azt is kibírta.
-Na,frankó. Azt a szemétláda mindenit! - füstölgött Luke. Óvatosan felsegített a földről. -A jobbik szemedbe vágta,igaz? - kérdezte halkan.
-Aha. -nyögtem elkeseredetten,majd botorkálva próbáltam követni.
-Akkor felmegyünk a gyengélkedőbe. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

/folytatódik a Gyengélkedőben/

Dec. 17.
Mérgesen húztam szorosabbra a sálamat magamon,miután már harmadszorra kóvályogtam körbe az egész iskolát. Hová a Merlinbe tűnhetett? Jó lenne,ha végre vagy Luke, vagy a hörcsög előkerülne, amit tegnap szereztem be.

december 17., szerda

-Kels, erre most nagyon nagy szükségem volt - néztem le unottan a húgomra, de ő csak vigyorgott rám, és hipersebességgel ugrált mellettem.
-Megcsináltam! Megcsináltam! - énekelte folyamatosan, hatalmas mosollyal az arcán.
-Ennek én is nagyon örülök - hajtottam fel a kabátom gallérját, amikor a szél feltámadt. -, azonban lefagyott a lábujjam, köszönhetően a tengerparti jégkísérletednek! - förmedtem rá.
-De sikerült megemelnem egy jégtáblát! - emlékeztetett szinte sikítozva Kels.
Ragyogó arcára nézve kissé megenyhültem, de ez csak addig tartott, amíg a szél a szemembe nem sodort egy adag havat, én pedig pillanatnyi vakságomban véletlenül nekimentem valakinek.
-Fú, bocs! - irányítottam ki a havat az arcomból gyorsan, majd "áldozatomra" néztem. - Ne haragudj... - kezdtem, aztán felismertem. - Hé, Jesse, szia! - mosolyogtam rá. - Tényleg bocs, nem láttam - szabadkoztam.

-Sziasztok! Semmi baj. -örültem meg Kiarának, hiszen végre egy ismerős is jött szembe. -Mi járatban?

december 17., szerda

-A húgom, Kelsey - mutattam a hóban két lábbal ugráló lányra. - kitalálta, hogy ő márpedig most szeretne megtanulni jeget irányítani, úgyhogy ki kellett jönnöm vele - forgattam a szemem.
-De nagyon ügyes voltam! - szúrta közbe Kels, majd barátságosan intett kesztyűs kezével Jesse-nek. - Szia!
-És Te mit keresel itt? - kérdeztem Jesse-t, zsebre dugva a kezem, mert már nem csak a lábujjaim, hanem a kézujjaim is (már ha van ilyen szó) kezdtek lefagyni.

-Szia. -mosolyogtam Kesley-re. -Oké,majd legközelebb megmutathatod nekem is,hogy mit tudsz művelni a jéggel. -kacsintottam rá. -Hát,igazándiból...- fordultam Kiarához- egyik nap beszereztem egy cuki kis hörcsögöt, és most nem találom. Van egy olyan érzésem,hogy Luke tüntette el.

december 17., szerda

-Segítsünk megkeresni? - vágott közbe Kelsey, mielőtt megszólalhattam volna.

-Hát,ha nincs más dolgotok,akkor megköszönném. -néztem rájuk kérdő tekintettel.

december 17., szerda

-Szívesen segítünk - feleltem mosolyogva. - Hol láttad utoljára?

-Hát ez az, hogy utoljára ma reggel, a szobámban. És amikor az órák után visszamnetem, üres volt a helye, és azóta különös módon Luke-ot sem találom. -vázoltam fel a helyzetet. -Úgyhogy ha vagy Őt, vagy a hörcsögöt megtalálnánk, akkor igazán örülnék.

december 17., szerda

-Rendben, értettem - bólintottam. - Szerintem oszoljunk csoportokra, úgy talán könnyebb. Én megyek veled, jó, Jesse?
-És akkor velem ki jön? - kérdezte elszontyolodva Kels.
-Majd én - susogta egy halk hang, mire egyszerre sikítottunk fel, és pördültünk meg Kels-szel.
Mögöttünk olyan tiszta és rendes ruhában, mintha skatulyából húzták volna ki, Jane állt, szemüvege fölött szigorúan meredt Kelsey-re.
-Van miről beszélgetnünk, húgocskám - vonta fel fél szemöldökét Jane.
Azt hiszem, hogy még én is elsápadtam, nem tudom, akkor Kels mit érezhetett...
-Ments meg! - tátogta felém rémülten Kelsey, amikor Jane maga után vonszolta.
Tehetetlenül néztem, ahogy eltűnnek az épületben. Amikor Jane ilyen szigorú, ember legyen a talpán, aki szembe mer vele szállni. Igaz, hogy én párszor már megkíséreltem, de mindig letorkollt. Jane egyszerűen túl okos.
-Azért mentsük majd meg - fordultam vissza bocsánatkérően mosolyogva Jesse-hez.

-Ja, ez csak természetes. De miért, most mit fognak egymással csinálni? -néztem utánuk kissé aggódva.

december 17., szerda

-Hát, valószínűleg Jane egy hosszú, unalmas és felettébb altató hatású kioktató beszédet fog tartani Kels-nek, akiben eközben felébred a kis szörnyike, majd egy mondat közepén Jane-be folytja a szót, és akkor van igazán szerencsénk, ha ezután nem bontják le az iskolát. Ugyanis miután Kels félbeszakítja J-t, szokásosan telekinetikus csatákat szoktak tartani - magyaráztam, majd szavaimat igazolandó, a folyosóról, ahová az előbb húgaim befordultak, tompa dübörgés, puffogás, kiabálás hallatszott. - Hmmm, korábban elkezdték, mint gondoltam... - tűnődtem. - De mindegy is, nézzük azt a hörcsögöt! - mosolyogtam Jesse-re.

-Hm,értem. -derültem jót magamban. -És köszi,hogy segítesz megkeresni. Na,akkor én most elmegyek és bekukkantok az étkezőbe, aztán majd találkozhatunk itt a bejáratnál megint.

december 17., szerda

-Oké - dörzsöltem össze fázósan a kezeimet. - Nem számít, csak hadd menjek már be - nevettem fel, majd játékosan Jesse vállára vertem, és befutottam az iskolába.
Már a vállam mögül szóltam vissza.
-Aki először megtalálja az aranyhörcsögöt, az nyer! - kiabáltam vigyorogva. - És mibe, hogy én leszek az!

-Oké...-válaszoltam valamit fáradtan, majd körbejártam ez étkezőt a környező helyeket, hiába. Rövidesen ismét hozzám csapódott Kiara és együtt róttuk a folyosókat, a szemünket meresztve. Ekkor váratlanul egy aranyszínű gyors valami húzott el előttünk, be az egyik tanterembe.

december 17., szerda

-Hé, az nem a hörcsögöd volt? - mutattam az arany villanás felé.
-De, lehet - kerekedett el Jesse szeme, majd gyorsan rám villantotta a tekintetét.
Rögtön tudtam, mire gondol. Lassan ördögi mosolyra húztam a számat.
-Ne is álmodj róla, Jesse Dwane - vigyorogtam. - Én kapom el először az állatkádat - vetettem magam a villámgyors kis hörcsög után.

-Hát,ha ez olyan boldoggá tesz,akkor kapd el Te! -sétáltam a nyomában,miközben próbáltam követni tekintetemmel,hogy merre száguldozhat a hörcsög.

december 17., szerda

-Jaj, ne már, úgy nem buli, ha nem rivalizálsz velem - álltam le a rohanással elszontyolodott képet vágva. - Ettől függetlenül - guggoltam le macskagyorsasággal, és egy másodperc múlva a kisállat már ott kapálózott a markomban. -, megvan a hörcsögöd - közöltem elégedetten vigyorogva.

-Váó,köszi! -vettem át tőle hálásan. Kétkedő tekintettel néztem végig az összes porcikáját,de egyenlőre nem vettem észre rajta semmi furcsát. -Köszönöm a segítségedet. Akkor megmentsük Kels-t? -ajánlottam fel.

december 17., szerda

Jesse furcsálló tekintetét látva elnevettem magam.
-Tudod, a különleges képességem az élőlények akaratának manipulálása - magyaráztam lazán. - A gondolataimmal rávettem a hörcsögödet, hogy idejöjjön hozzám - kacsintottam mosolyogva. - Ennyi a titkom - tártam szét a karomat.